Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 3. szám
SAJTÓMÚZEUM Nem mindennapi pályát futott be a Kelet Népe, amely Móricz Zsigmond nevével összekapcsolódva kapott helyet a magyar sajtó történetében. 1935-ben indult, eleinte vidéken látott napvilágot. Gyulán, Berettyóújfaluban, Debrecenben állították elő, majd 1937-ben Budapestre költözött. De még sokkal később is vándorolt a különböző nyomdák között, nyilván anyagi okokból. Azt írja róla Czine Mihály, hogy egy egyholdas parasztgazda, egy juhászlegény és egy tanyai tanító „alapította” a Körös hídján, fél liter édes pálinka mellett. Barcsi Dénes volt a tanító, Sinka István a juhász és Szabó Pál az egyholdas parasztgazda. Nemcsak a nyomdák cserélődtek, hanem a szerkesztők és a különböző árnyalatú irodalmi-politikai felfogások is. De valameny- nyiüket összekötötte a népi Magyarország megteremtésének gondolata. A lap történetének nagy fordulata 1939. december 15-én következett be. Ekkor szerepel rajta először főszerkesztőként Móricz Zsigmond. A címbetűk Széchenyi István Kelet Népe című művének betűit másolják. Idézzünk a beköszöntőből: „. . . Nem ismerjük a jövőnket. Nincs célkitűzésünk, nincs programunk, nincs tájékozásunk és nincs szilárd elhelyezkedésünk. . . Egyet tudunk csak: élni akarunk. ...Térjünk azért munkánkhoz, kevesebb rajongást és több alkotó munkát. Evvel nyitom meg a megújult Kelet Népe folyóirat karácsonyi lapjait.” Ebben a számban veti fel Zilahy Lajos a „kitűnőek iskolája” gondolatát. „Állítsuk fel a magyar Kitűnőek Iskoláját. Állítsuk fel magyar szellemben, a mi történelmi múltunknak és a mi történelmi jövőnknek megfelelően. Állítsuk fel olyan szellemben, amely e falak közül légmentesen kizárja a napi politika mérgező anyagát.” Ez bizony nem túlzottan baloldali állásfoglalás. De ugyanebben a számban megszólal a haladó irány is. Móricz Zsigmond a falusi babonákról, Szabó Pál egy téli faluról, Illyés Gyula pedig Újfaluról ír, felvetve az azóta is megoldásra váró cigánykérdést. 22 Az 1940. évi első számban Móricz „Hagyd a politikát: építkezz!" címmel ír vezércikket és ezzel a kevésbé radikális irány mellett foglal állást. Elgondolkoztató Németh László „Magyarok, kibékülni!” című cikke is. „Bizonyos emberek - írja egyebek között — azért harcolnak, hogy Magyarország magyar (azaz az övék) maradjon. Mi azért harcolunk, hogy magyarrá legyen . . . Nem azért, mert így fajibb lesz, hanem mert igazságosabb, szabadabb, emberibb, európaibb és istenesebb.” Ebben az évben veti fel Móricz Zsigmond a gondolatot: meg kell teremteni a jobb polgárt, jobb hazafit és jobb embert nevelő népfőiskolát. Ez a vita azután egész évben tovább gyűrűdzik. Németh László bejelenti, hogy Törökvész úti házát hajlandó a parasztkollégium céljaira átengedni. Aba Novák Vilmos festménye a lap címoldalán MÓRICZ ZSIGMOND LAPJA KELET NÉPE Az 1940. május 1-i szám bejelenti, hogy „Szabó Pál lemondott a lap kiadói jogáról és a teret önzetlenül Móricz Zsigmond- nak engedte át, aki az így megszüntetett lap helyett ugyanazon a néven és tartalommal kérte és megkapta a kiadói jog engedélyezését.” A következő szám tükrözi Móricz fokozott aktivitását, az új hangot és szerkesztést. Megindítja a Szerkesztőségi asztal rovatot, amelynek tulajdonképpen minden üzenete egy-egy kisebb-na- gyobb tanulmány, vitacikk. „Ha az ember hatvan éves lett — írja —, csak két út van előtte: vagy öngyilkos lesz, vagy megfiatalodik." Ö természetesen az utóbbit választja. És már június közepén bejelenti a Rózsa Sándor folytatásos közlését. Úgy érzi, hogy új regénye élete főművei közé tartozik majd. Közben a nagyvilág eseményei, az átmenetinek bizonyuló határrevíziók soviniszta következményei alól a Kelet Népe sem tudja kivonni magát. Eleinte még arról ír, hogy „egy szép valósággal megint gazdagabb a teljes kerek magyar élet”, — azután mintha ő maga is rádöbbenne arra, 1939. december 15-én. főszerkesztő: Móricz Zsigmond Ára SO fillér Ára 50 ÍIIJAr Budapest. 1439
