Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 3. szám
ZENE ÉS SZÍNHÁZ A GRAFIKÁBAN A Szépművészeti Múzeum gazdag rajz- és metszetanyaga lehetővé teszi, hogy végigkísérjük, milyen formákban jelenik meg a zene és a színjátszás a reneszánsz kor bibliai és mitológiai tárgyú művein, a fejedelmi udvarok ünnepi felvonulásait ábrázoló lapokon, majd hogyan fejlődik ki a zenélés, színjátszás és az opera zsáner- szerű ábrázolása a barokk művészet századaiban. A tizenhatodik századtól a huszadikig változatos bőségben tárul elénk a művek sora. Az ótestamentumi Dávid, aki zenével gyógyítja a beteg Sault, szent Cecília, a zenészek védőszentje, az újtestamentumi tékozló fiú története a leggyakoribbak a bibliai témák között. Még több lehetőséget rejtenek a zene hatalmának megjelenítésére az antik kultúrát felelevenítő mitológiai ábrázolások. A görög mondavilág legnagyobb dalnoka és zenésze Orfeusz, aki játékával megszelídíti az alvilág szörnyeit, hogy szerelmesét, Euridikét visszanyerje. Apolló, a zene és költészet istene gyakran jelenik meg Zeusz leányai, a múzsák körében, akik közt a zene múzsája mellett ott látjuk Tháliát és Melpomenét is, a komédia és tragédia múzsáit. A zenei és a színjátékokhoz kapcsolódó ábrázolások szempontjából egyaránt jelentősek a Bacchus, görög nevén Dionüszosz ünnepét vagy diadalmenetét megfogalmazó festmények és az ezek nyomán készült metszetek. Dionüszosz kultusza teremtette meg az ókori görög földön a színjátszást. A bibliai és mitológiai jelenetek mellett főként Németországban és a Németalföldön terjedt el a zene allegorikus ábrázolása. A tragédia és komédia megszemélyesített alakjai pedig a tizennyolcadik században lesznek általánossá, az ilyen alkotások sokszor egyben kortársportrék is. A reneszánsz színjátszás kibontakozása a középkori, szorosan a vallási szertartásokhoz kapcsolódó formákból lassú folyamat. Amint a nagyheti passiójáték, a szentek életét dramatizáló mirákulum a tizedik században kilép a templomból, realisztikus elemekkel gyarapodik. Elősegítik ezt a folyamatot a városok védőszentjének tiszteG. Ghisi: Múzsák, rézmetszet letére rendezett körmenetek, teátrális szokások és azok a nagyszabású ünnepi felvonulások, melyeket a reneszánsz fejedelmi udvarokban családi ünnepek alkalmából vagy katonai győzelmek örömére rendeztek. Az ünnepség fontos része a festőművészek által tervezett kosztümökben és díszes kocsikon történő diadalmenet. I. Miksa császár megbízásából Hans Burgk- mair augsburgi művész készíti el fametszetsorozatban a császár élettörténetét. Ebből való a diadalmenet egyik lapja, melyen zenészeket vivő diadalkocsit láthatunk. Az olasz fejedelmi udvarokban a félig vallásos tárgyú darabokhoz felvonásközi betéteket csatolnak, melyekben a tornajáték, tánc, pantomim mellett mitológiai témák színrevitele is fokozatosan általánossá válik. Az antik dráma tanulmányozása nyomán új színházi kísérletek kezdődnek, s a távlattan szabályai szerint megfestett dekoráció kiszorítja a középkori misztériumjátékok színpadtechnikai hagyományait, a plasztikusan felépített díszleteket. A prózai darabokba tűzdelt közjáték sokszor énekeszenés betét, madrigál. Firenzében a Medici család esküvői ünnepségeinek közjátékai egységes operákká fejlődnek, melyeket gazdag technikai felszereléssel, nagyszabású, illuzionisztikusan megfestett díszletek között játszanak. Adriaen van Ostade: Falusi mulatság, rézkarc 16
