Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 3. szám
A barokk művészet századai alatt kiszélesedett a képzőművészet témaköre. Már a nagy reneszánsz velencei mester, Giorgione is festett koncertet, a téma elterjedése azonban először a tizenhetedik századi Németalföldön következik be. Jan Steen, Vermeer van Delft, Caspar Netscher kiváltképp jeleskedtek e téma megjelenítésében. Gyakran találkozunk zenéléssel az ún. holland kismesterek mulatságokat ábrázoló művein is, például Adriaen van Ostade életművében, [zes falusi mulatságot mutat be egy rézkarca, szeretetteljes részletezéssel megrajzolt falusi ház enteriőrjében. A tizennyolcadik században a francia művészek veszik át a vezető szerepet a téma művelésében. Antoine Watteau, a gáláns rokokó ünnepségek festője műveit egész metszőiskola reprodukálta. Az arisztokratikus szalonok kifinomult légkörét árasztó, nagyrészt természeti környezetben megfestett, sokalakos jeleneteiben a szerelem mellett elmaradhatatlan a zene. A zenélés ábrázolása nála összefonódik a színház világának megjelenítésével. Nagy hatással volt a francia színjátszásra az olasz komédiások közel két évszázados párizsi vendégszereplése. A commedia deli’ arte állandó szereplőit, Pantalonét, a komikus öregembert, ki hol rászedett szerelW. Hogarth: A felbőszített zenész, rézmetszet Pablo Picasso: Kötéltáncosok, hidegtűkarc mes, hol zsarnok apa, Arlecchinót, a szerelmeseket pártoló, talpraesett szolgát, partnernőjét, Colombinát, Capitanót, a het- venkedő katonát, Dottorét, a nagyképű áltudóst Watteau és követői, Lancret, Boucher, Pater szívesen rajzolják és metszik. A tizennyolcadik századi Anglia új színnel gazdagítja a képet. Derültséget keltő, ka- rikírozott jeleneteket látunk az első nagy angol festő és metsző, William Hogarth művein, Rowlandson és Newton színezett rézkarcai pedig opera- és balettjelenetek, s egyúttal a közönség karikatúrái. Shakespeare műveinek, drámáinak illusztrálására egész metszetgalériát hoznak létre. A tizenkilencedik század hozzájárulása a téma ábrázolásához az impresszionista művészek, Renoir, Manet művészportréi, s főként a századforduló nagy grafikusművészének, Henri de Toulouse-Lautrecnek színes kőrajzai, melyeken a párizsi színházak és mulatók híres primadonnáinak szereplését örökíti meg. A zenei-színházi ábrázolások kronológiai sorát korunk legkiválóbb művésze, Picasso rézkarcai zárják, melyek a század eleji párizsi művészvilág perifériáját mutatják be. A grafika mestereinek erre az érdekes témakörére hívja fel a figyelmet a Szép- művészeti Múzeum kiállítása a zene és a színház világát ábrázoló művek érdekes ösz- szevá I og a tá sá va I. Czére Andrea 17
