Múzsák - Múzeumi Magazin 1971 (Budapest, 1971)

1971 / 3. szám

porcelánkereskedő rendelésére. Az olaszok, tudtommal, csak huszonötben kísérleteztek hasonlóval, pedig már az égéi kultúrában ezelőtt négy és fél évezrede is készítettek remek kis hurkából formált figurákat. Ne­hezen éltem. A házat, ahol műtermem volt, lebontották. Kerámiát eladni nem lehetett, s hiába volt sikerem az Ernst Múzeumban, a Velencei Biennálén, 1924-ben végül is Ma- rótit kerestem fel újra, segítsen. így kerül­tem támogatásával ismét külföldre. Ezzel le is zárult életem első szakasza. Panaszom nem lehet: sokat dolgoztam, jó kritikáim voltak, sokat állítottam ki, 39-ig minden jelentős alkalommal, bár hivatalosan nem ismer­tek el. Gádor István élete kísérletekben gazdag élet. Vannak találkozási pontjai a szecesszióval, expresszionizmussal, primitív művészettel, népművészettel, minószi és mükénéi kultúrá­val, a konstruktivizmussal. Külső megjele­nésükben sem ellentmondóak ezek a stílusok Gádor művészetében, de különösen nem azok, ha azt figyeljük, ami közös bennük. Minde­nekelőtt az agyag alaptermészetének tiszte­letben tartása: jó formáJjhatóság mellett sta­tikai erejének, képességeinek felmutatása, nagy, tágöblű formák mellett a játékosság­ban való öröm. De azonosan jelentkezik min­den kifejezési formában Gádor építőkedve is. Nemcsak úgy, hogy kis vízilovat tesz a na­gyobb hátára, vagy hurkákból akrobatákat egymás tetejébe, - faliképeinek réz s üveg applikációiban is egy az építőkészség a já­tékos ötletekkel. Az építő hajlam új munkáiban szinte ke­mény, racionális formákban jelentkezik, a szó szoros értelmében egymásra tett tégla konstrukciókban. Fehér, fekete, vörös, kék­kel futtatott mázas téglák ezek, vagy füst­elvezető csövekkel rokon hasábok. S a tég­lák, hasábok úgy egymásra helyezve, illeszt­ve, mint ahogy a gyermek építi fel világát, tornyokat, városokat, hasábokból, kúpokból, gömbszeletekből. Cézanne azt jegyezte fel, hogy a művész fel­adata a természetet hengerek, gömbök és kúpok formájában elrendezni. De olyanfor­mán, hogy a tárgy minden oldala, felülete egy középpont felé mutasson, azaz rendszer­be épüljön, s egyszerű legyen, mert ami nem egyszerű, csak megzavarja az embert. Gádor kísérlete ezekhez a gömbökhöz és hengerek­hez hozzáadja téglahasábos formáját. Ott áll­nak mellettük régebbi agyaghurkákból, kö­nyökbe hajlított agyagcsöveiből lett plasz­tikái is, megkövült, felfelé törő növényi haj­tásokra emlékeztető alakzatokban. Gádor a természetből indul ki s megteszi, amire Cé­zanne hívta fel a figyelmünket: a legegysze­rűbb nyelven mondja ki a természet igen bonyolult s összetett formáit.- Azon voltam - mondja Gádor István -, hogy még absztraktnak látszó formáimban is a természetet tekintsem alapomnak, annyit adva hozzá a természethez, vagy éppen any- nyit vettem el, hogy amit csinálok, funkció­jának is megfeleljen. De mivel magyarázzuk ezeket a már semmi­vel sem rokonítható, semmihez sem hason­lítható tégla-konstrukciókat? Egy alkalommal színes filmet, diákat vetített Gádor hajdani tanítványa - harmincöt éve munkatársa és felesége, maga is keramikus, a mázak és fe­lületi kidolgozás, tisztes, egyszerű formák mestere: Csabai Mária - közös szamar- kandi, bofcharai útjukról. Gádor megfigyelte, hogy ezeknek a hatalmas költséggel restau­rált mohamedán épületeknek nem csupán alapanyaga, de díszítő eleme is a tégla. S eb­ből a négy-ötfélére színezett, sokszor mázat­17

Next

/
Thumbnails
Contents