Múzsák - Múzeumi Magazin 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 3. szám
lan magányában hagyott agyagformából a felépítés legcsodálatosabb alakzatait lehet megteremteni úgy, hogy színeivel is bűvöletbe ejtsen, különösen a fehérekkel, türkizzel, kobalt kékkel, zölddel, barnával. Az építeni tudás találkozik itt az emberre ható színekkel, s míg egyrészt, mint óriási ékszerek ragyognak a kupolák, kapubejáratok, - tökéletesen megfelelnek az időjárással szembeni igényeknek, a higiéniának, s a dekoratív művészi hagyománynak is. A jövő az épületkerámiáiban van - mondja Gádor István -, fontos és nagyobb feladataimat mindig ebben is láttam. Most Herendre jár le, s amilyen szívesen fogadta Martyn Ferencet a pécsi porcelán- gyár, Gorka Géza valamikori korongon készült porcelánjait Herend, úgy termékenyítette meg Gádor István művészi képzeletét a herendi gyár, melyet kissé egyoldalúan csak a tegnap őrizőjénék tekintünk. Olyan falburkoló művészi porcelánokat tervez, ami ellenáll az időnek s szép a szemnek is. A téglákból, csövekből felépített szobrok bizonyosan meghökkentőek azok számára, akik először találkoznak velük. Pedig a természet ága-boga vége-elején ezek az egyszerű formák állnak. Az építés: az egymáshoz illesztés, a részek egymáshoz viszonyítása minden konstruktív korszakot jellemez. Gádor egész életművére ez jellemző: az építés és az építés emberi tartalma. Mindent érzelmi oldala felől közelít meg, szemünk számára tehát a szín és forma felől, de tudatosan épít s hasznosan. De, hogy ezt tudomásul vehessük, onnan kell elindulnunk művészi szemléletünkben, ahonnan a gyermek. Meg kell tanulnunk a hasábokat is úgy egymásra tenni, hogy azok az anyag, az építés elemi törvényei szerint találkozhassanak, az üres mértani idomokká merevedés veszélye nélkül. Timur Lenk sza- markandi mauzóleumát azért csodáljuk ma is, mert a téglákból felépített kupola ragyogó máza nem leplezi, hanem egyben egy magával a kupola építményével, íves bordáival. Az épület is akkor tökéletes, ha nem látjuk benne az építést, ha külső és belső tér, szín és anyag és forma teljes egységben van. Ezt az egységet, a következetes felépítést, egy-egy groteszk, játékos elem közbeiktatását, a már-már monotonná válható téridomok kedves feloldását figyelhetjük meg Gádor István geometrikus alakzataiban. Agyag és máz egységét, mely így együtt hirdetője az emberi építő kedvnek, leegyszerűsítve a valóság milliónyi formáját a legelemibbekre. Ahogy egy ház és fűszál is csak önmagára hasonlít, úgy fejezik ki Gádor István térformái, szobrok vagy tálak — mindegy - csupán önmagukat, de önmagukban az építés, a felemelkedés, az illeszkedés, szilárdság, szerkesztés jelképei. így válnak egyetemessé, így szólhatnak hozzánk, s példázzák a nyolcvanesztendős alkotó töretlen építő kedvét. KOczoGH Ákos 18
