Múzsák - Múzeumi Magazin 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 3. szám
Diósgyőri vár. XIV -XVI. sz. Csempeszkopácsi templom, XIII. sz. Kulturális örökségünk két csoportra oszlik. Egymástól az különbözteti meg őket, hogy eredeti helyén tartható-e fenn, azaz műemlék, vagy múzeumban őrzik mint műtárgyat. Azonos jelentőségű emlékanyagról van tehát szó, még ha megvédésének módszerei — függően attól, hogy az emlékanyag az időjárás, a használat, az élet rohamos fejlődése pusztító hatásának van kitéve, vagy a múzeumok raktáraiban őrzik, ott restaurálják, állítják ki - természetesen mások és mások. A műemlékeknek és a múzeumi tárgynak azonban azonos az értéke, azt is mondhatnám : hivatása. Mindkettő vall - mégpedig őszintén - korának elmaradt, vagy fejlett társadalmáról, készítőik technikai ismereteiről s ha műalkotásról van szó, művészi alkotókészségéről. Azonos a szerepük is: történetre tanítanak, ízlést formálnak, de míg az egyik a kiállítások tárlóiban, a másik az utcán áll előttünk s hirdeti az itt élt rómaiak, szlávok, magyarok művészeti kultúráját, jártasságát az építőtechnikában. Műemlékeinkről szólva szükségesnek mutatkozik néhány általánosan elterjedt téves nézet tisztázása. Ilyen például az a gyakran hangoztatott megítélés, miszerint Magyarországon minden épület műemlék. Ezzel szemben a tény az, hogy kereken 1850 műemléket tartunk nyilván, mint feltétlenül megőrzendőt, míg a lehetőleg fenntartandó (ha beilleszthető a városrendezési tervbe és fenntartása gazdaságos) műemlékjellegű építmények száma sem haladja meg a hatezret. Ha ezt a két adatot a kereken 3200 magyar településre vetítjük, ügy minden másodikban lenne egy műemlék és két műemlékjellegű jutna egy-egy városra, falura. Ez a vetítési mód természetesen helytelen, hiszen 3