Múzsák - Múzeumi Magazin 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 2. szám
U Tlhant, az ENSZ főtitkára 1969-ben Problems of the Human Environment (Az emberi környezet problémái) címmel jelentést terjesztett a világszervezet közgyűlése elé. Meghökkentő adatokkal illusztrálta ebben a természet egyre nagyobb méretű, némely vonatkozásban már-már jóvátehetetlen szennyeződését, és világméretű összefogást sürgetett a bioszféra védelmére. E felhívás nyomán az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa környezetvédelmi világértekezletet szervez, amelyet 1972 júniusában tartanak Stockholmban. Az UNESCO már meg is tette az első lépéseket: 1970 őszén tartott XVI. közgyűlése megkülönböztetett figyelemmel tárgyalta meg a Man and the Biosphere (Ember és a bioszféra) elnevezésű kutatási tervet, amelyet az angol rövidítésnek megfelelően MAB-prog- ramnak kereszteltek el, s végül minden tagállam megszavazott. (Sir Harold Thompson, oxfordi egyetemi tanár: „Az UNESCO még sohasem kezdeményezett ilyen fontos nemzetközi akciót.") Évezredeken át az emberi tevékenység úgyszólván semmilyen káros nyomot nem hagyott a bioszférában. Annál inkább az elmúlt évszázad, de kivált az utóbbi évtizedek folyamán. Az iparosodás, a technika fejlődése, a természeti kincsek nagyarányú kiaknázása helyenként — főképp a nagyvárosokban és az iparvidékeken - oly mélyrehatóan megbontotta a természet egyensúlyát, hogy ez már akut veszélyekkel fenyeget. Gondolunk itt a talajerózióra, a természetes és mesterséges növénytakaró pusztulására, a légkör, az édesvizek és a tengerek elszeny- nyeződésére és még sok egyéb problémára. Rendkívül széles témakörről van szó, amelybe a műemlékeknek, kivált a kőből emelt, vagy faragott műemlékeknek e változások hatására bekövetkező károsodása is beletartozik, regimentnyi vegyi, műszaki feladat elé állítva a műemlékvédelem kutatóit. A kövek: élettelen világ - mondjuk, de alighanem igazságtalanul. René Snyers, a brüsz- szeli műemlékvédelmi intézet laboratóriumának vezetője az UNESCO Courier egyik száSzűz kőszobra (Belgium, Szt. Cishalin apátság) A KÖVEK IS SZENVEDNEK mában A kövek is meghalnak címmel ír, azaz élőknek tekinti őket. És joggal. Hiszen a kövek is születtek valaha, kopnak, öregednek, és el is pusztulnak egyszer. A régészek és a múltak kő-tanúinak gondozói mindenesetre élő és szenvedő anyagot látnak bennük, s aszerint követnek el mindent épségük érdekében. Azaz „az idő vasfoga" ellen küzdenek. Kövek esetében a „vasfog": víz, fagy, szél, homok, napsütés és sok olyan tényező, amit már nem lehet egyszerűen az „idő" rovására írni. René Snyers emlékeztet rá, hogy London lakói 1646-ban petíciót nyújtottak be a parlamentbe, kérve, tiltsák meg a newcasüe-i szén behozatalát a fővárosba, mert füstje káros. Már akkor felismerték. Manapság a nagyvárosok és ipari központok egyik legfőbb gondja a széntüzelés folytán keletkező levegőszennyeződés. Ez — pontosabban: a füstben lévő korom és kéndioxid, amely hó, köd, eső nyomán vízben oldódva agresszív kénsavvá alakul át - az első számú ellensége a köveknek is. Minthogy minden eltüzelt kilogrammnyi szén körülbelül 20 gramm kéndioxidot termel, Brüsszelben például az évente elhasznált egymillió tonna szén 20 ezer tonna kéndioxiddal szennyezi a város levegőjét - elegendő ahhoz, hogy 30 ezer tonna mészkövet gipsszé alakítson át. Súlyosbítja a helyzetet az olajtüzelés elterjedése,, ennek folytán ugyanis még több kéndioxid kerül a levegőbe. Ez a magyarázata annak, miért képződik idővel a városi építményeknek, műemlékeknek esőtől védett részein, kivált a sarkokon, fekete, gipszes réteg, amely egyre csak szívja magába a port és a kormot. A vegyi bomlás második fázisában a sók, szulfátok mélyebbre hatolnak, kristályosodnak, és mállasztani kezdik a kövek belsejét is. Közben a felületen rések, repedések, felhólyagosodások keletkeznek, s a porló anyag a szélnek, esőnek zsákmányává válik. (Gyakran olyan ásványi sók szennyezik a köveket, amelyek a talajból szívódnak fel, s azután hasonlóképp végzik el romboló munkájukat. Nem kisebb veszélyt jelent a kövek pirittartalmának vegyi elbomlása; a levegő nedvességével érintkezésbe jutva a pirít kénsavvá és vasszulfáttá alakul át, s ez okozza a bajt.) Mindenesetre a víznek döntő szerepe van a kövek életében. Úgy is, mint oldószernek, s úgy is, mint az oldott sók és más anyagok szállítójának. (Jéggé válva maga is pusztító erővé válik. Ismeretes, hogy a vízzel telt üveg fagyban széttörik, mivel a jég térfogata 9 százalékkal nagyobb, mint a vizé. II gélé
