Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)
1970 / 2. szám
Az Erebuni Múzeum bejárata A sas mint az égi elemek és a nap isteni rokona szerepelt az ősi örmény pásztorok hitvilágában gibb városa. A város alapjának, az Erebuni erődnek létesítését i. e. 782-ben írta alá I. Ar- gisthi király. Az ékírásos, kőbe vésett alapítólevél a Történeti Múzeum ékessége, magát az erődöt most restaurálják, s építik múzeummá. A petrográdi Művészeti Akadémia alelnö- ke, Tamanján már 1920-ban foglalkozott a város újjáépítésével. Amilyen egységes klasz- szicista stílusban akarta átformálni Rossi olasz építész Leningrádot (különös, hogy ez a jellegzetesen déli építkezési forma oly messze északon otthonra talált!), olyan egységes szellemben épült Jereván központja, a Lenin tér, felhasználva a lábazat nélküli örmény oszlopok hagyományát, s az iráni, bizánci, római kultúrákkal elegyes, dekoratív készséget. Gazdag múltja van az örmény építészetnek, pogány szertartások emlékeitől a székesegyházakig. Ismerték a betont s elsőnek emeltek a négyzet alakú bazilikákra kupolát. Legrégibb emlékük az i. e. III. századból való Gami szentély. Később, hogy a rómaiak elpusztították, hattonnás, vaskapcsokkal öszszefogott bazalttömbökből építették újjá, királyi nyári palotának. Szomszédságában görög feliratú mozaikpadló, fürdő maradványa, itt fent, ezen a vízszegény, karsztos vidéken, ahol már a korai középkorban nagyszerű vízvezeték-hálózat épült, szűrőberendezésekkel. Való, hogy a Szeván-tó két és félszer nagyobb a Balatonnál, de vize erőművet táplál, s nem patakokat, folyókat, amit pedig az erőmű építésekor kiástak, bronzkori szekerek, embermagasságú üstök, agyag gabonatárolók, hirdetik a Múzeumban, hogy amikor kultúráról beszélünk, errefelé is tekintsünk. A Garni erőd harmincnyolc kilométerre van Jerevántól, a Gehard Kolostor onnan még nyolcra. Serény munka folyik körülötte, mint csaknem minden örmény műemlék táján. Restaurálják. Autónk leáll a kolostornál, s amint megyünk felfelé, jól öltözött, városinak látszó férfiak barna cigája juhot vezetnek kötél pórázon. Áldozati bárány. Ott helyben levágták, s bepakolták a gépkocsiba, már keselyűk keringtek felettünk. Máskor ott sütik meg, s fogyasztják el halotti tor szomorúságában, születés, keresztelő örömére. Évezredes szokás. 1215-ben épült templom, a sziklafalban megközelíthetetlen hajdani remetebarlangok, temetkezések, győzelmi emlékek jeléül dekoratív, kőbe faragott örmény keresztek, és a modem gépkocsi így élnek egymás mellett. Egy szorgos szerzetes még a XIII. században kivéste a szikla belsejében a templom mását, s a kupoláján tovább faragva, kolostorrá bővítette újabb, hasonló műremekkel. A monumentalitásnak, nyugalomnak, erőnek, harmóniának még az örményeknél is páratlan megtestesítője. Amivel például a japánok is kísérleteznek, hogy építészeti hagyományukat, népi tárgykultúrájuk emlékeit átmentsék a mai formavilágba, a Szovjetunió népeinél már a Forradalom óta fontos célkitűzés, s az örmény építészetben épp oly sikeres példáit találjuk, mint litván szőttesekben. Ahol pedig ez a törekvés még nem valósult meg egyetemesebb síkon, ott a nép segít magán. Jereván új lakónegyedei semmiben sem különböznek más városokétól. De mit látunk az erkélyek és loggiák helyén? Ki-ki a maga ízlése szerint építi be, természetesen üveggel. A Kaukázus táján elterjedt az üveges, zárt terasz, mert beengedi a napot, véd a szelek és a hűvös éjszakák ellen. Itt Jerevánban, az egyforma háztömbökben is jelen van a hagyomány, a magukkal hozott ízlés. Nem köti meg a múlt a Szovjetunió népeit, hanem megújulnak belőle. KOCZOGH ÁKOS 35 Bronzkori szekér
