Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)

1970 / 2. szám

Kelta kettőslej (Kónya Kálmán lelv.) A Balaton a honfoglalás korában a leghatározottabban bizonyítja: a szobor nyakán látható nyakperec, a torques, a kel­ták jellegzetes viselete. A többfejű istenség, a múlt és a jövő is­merője, a mindentudás megszemélyesítője más népek hitvilágában is szerepel. A kel­táknál a halotti templomokat díszítette. Egyik arcával az élet, a másikkal a halál, a túlvilág felé fordulva. Valaha a lábdi ket­tős fejű istenség is talán ilyen halotti temp­lomban állhatott. De hogy e szentély hol le­hetett, erre a kérdésre e táj még nem adott feleletet. Római út Savariából (Balla Demeter lelv.) (S még egy emlék a régmúltból; ezt azon­ban a honfoglalók aligha láthatták. A Bala­ton környékének egyik legnagyobb archeo­lógiái szenzációja - hasonlóan a vértesszöl- lősi lelethez - Vértes László nevéhez fűző­dik. Ö tárta fel Lovas határában a régebbi kőkorszakból [paleolitikum] szármáz» fes­tékbányát, a csontszerszámokkal együtt. E bánya vörös okker festékével mázolták be a halottakat az élet színével, úgy 40 ezer évvel ezelőtt.) Ősapáink még nem foglalkoztak régészet­tel. A cserépdarabokat, szobortörmelékeket csak odébb rúgták, s eszükbe sem jutott elérzékenyűlni azon, hogy előttük már oly sok nép játszott szerepet a Balaton-kömyéke színpadán. Kétezer évet visszafelé haladva az időben, például frankok és karanténok, szkíták és longobárdok, avarok és hunok, szarmaták és vandálok, germának és gótok, végűi rómaiak és kelták. UM-mi

Next

/
Thumbnails
Contents