Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)
1970 / 1. szám
te, ekkor csapott át rajta az arab hódítás hulláma. A muzulmánok csak katonai helyőrséget tartottak benne — az élet Tripoliba költözött. Ma még kevés kiránduló, turista fordul meg itt; annál zavartalanabbá elevenednek meg a látogató előtt a hajdan volt város maradványai. Történetének három periódusát lehet felismerni a romok között. Az első az I. századra esik. Valószínűleg ekkor keletkezett a korinthoszi oszlopokkal körülvett Jupiter-templom — benne megtalálták Jupiter-Szerápisz márvány mellszobrát —, valamint a tanácsház, a tenger felé eső részén a fórummal. Az épületek eredetileg puha homokkőből készültek, s ahol a későbbi századokban nem kaptak márványborítást, ott a sivatagi szél lyukacsossá marta a falakat. (Sabratha már ez idő tájt sem lehetett jelentéktelen város: Vespasianus császár — 69—79 — innen hozatott feleséget, Domitilla személyében.) A második szakaszban, Antonius Pius, Marcus Aurelius és Septimius Severus uralkodása idején (tehát a 138 és 211 közötti több mint hét évtized alatt) Sabratha első virágkorát élte. Különösen Septimius Severus korában — aki maga is a szomszédos Leptis Magna-ban született — lendült fel a város élete. Állítólag a Gadamesen és Fezzanon át Európába irányuló elefántcsont-kereskedelem központja volt. E korszaknak sok nyoma látható ma is — az épületeket átalakították, zömük új burkolatot kapott a zöldes erezetű, finomszemcsés cipollino márványból. Ebből az időből maradt fenn a leglátványosabb műemlék-objektum: az amfiteátrum. A félig sziklába vájt színházba felülről lefelé jutott be a tízezer főnyi közönség. Hatalmas színpadát finomművű márvány reliefek díszítették, épségben megvannak ma is. A színpad két oldalán két-két sziklába vájt gladiátor alvófülke emlékeztet az épület egykori rendeltetésére. Egy feliratos kövön az áll, hogy G. Flavius Pudens rendez- tetett itt először gladiátor játékokat, s ezért a tanács őt az érc-quadriga használatának jogával ruházta fel. A harmadik korszak jellegzetes emléke, s talán az egész romváros legértékesebb lelete: két ókeresztény bazilika és a baptisterium. A később (valószínűleg a VII. században) épült templom remek — indákkal, madár- és állatmotívumokkal díszített — fehérmárvány mozaikpadlója számtalan szobrászati maradvánnyal együtt a szomszédos, kicsiny, de tudományos igényességgel rendezett múzeumban látható. Sok oszlop a Ju- piter-templomból került a bazilikába, ahogy ez már a nagy vallási korszakváltás idején általában szokásos volt. A baptisterium egyik falán figyelemre méltó emlék — arab betűs véset. Arra utal, hogy a templomot valószínűleg átvették, s egy ideig talán használták az új honfoglalók is. Végül, amit bajos volna részletesen felidézni, mert nem részletei fontosak: az összbenyomás, amelyet a régen volt város tesz a látogatóra felkiáltójelként felmagasodó márvány oszlopaival, háttérben a fehér tajtékot vető, zöld tengerrel, romos, mégis világosan tagolt utcáival, tereivel. Néhány fényképfelvétel talán sejteti a látvány megkapó szépségét. NOVOBÁCZKY SÁNDOR A szerző felvételei 27
