Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)

1970 / 1. szám

ROMVÁROS LÍBIÁBAN A műtörténeti értékek felkutatása, men­tése, konzerválása minden korábbinál bőke­zűbb mecénást kapott az idegenforgalom­ban. Az utazó emberiség a turisztikára for­dított kiadásaival jórészt magára vállalja a műemlékvédelem költségeit, visszatéríti az előzetes befektetéseket. Mindkettő hasznára van a másiknak, a végső nyertes tehát az emberiség kultúrája. Észak-Afrika államai is nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a tu­rizmus révén kamatoztassák a ritka szép­ségű és értékű műemlékeikben rejlő vonzó­erőt. Vonatkozik ez azokra az országokra is, amelyeknek idegenforgalma mind ez ideig nem állt arányban műemlékeik számával és jelentőségével. A mai Líbia fővárosa, Tripoli, nevében őrzi annak a távoli kornak az emlékét, ami­kor Észak-Afrikának ebben a szögletében nem egy, hanem három virágzó város élt egymás mellett. Mindhárom a tenger men­tén feküdt: középen Oea (a mai Tripoli), tőle 65 kilométerre nyugatra Sabratha, keleten 159 kilométerre pedig a legjelentősebb tele­pülés: Leptis Magna. Az antik Oeából vi­szonylag kevés maradt fenn, a helyére és reá épült arab nagyváros eltüntette a nyo­mait. Leptis Magna és Sabratha azonban — éppen, mert virágkoruk után gazdátlanná váltak — a föld alá temetve átvészelték az évszázadokat, és így a XX. századi ásatások napfényre hozhatták kincseiket. A kettő közül kevésbé ismert: Sabratha (olasz régészek tárták fel 1921—1930 között). A történészek egybehangzóan állítják, hogy — miként Oea-t és Leptis Magna-t is — eredetileg föníciaiak alapították, sőt Sabra- tháról azt is tudni vélik, hogy a kisázsiai Türoszból (Tyrus) származó hajósok voltak első honfoglalói. Tény azonban, hogy az ása­tások során semminemű föníciai tárgyi em­léket nem találtak, ami természetesen nem bizonyít a föníciai eredet ellen sem. Mindenesetre megállapították, hogy az alapítás az i. e. VII—VI. században történ­hetett, és sok apró részletet derítettek fel Karthágó és Numidia rövid, s a rómaiak hosszú uralmáról, amely egészen 429-ig tar­tott. Ekkor az Európából átkelt vandálok Észak-Afrika más részeivel együtt ezt a te­rületet is igájukba hajtották. Tőlük 533-ban Justinianus bizánci császár foglalta vissza. 643-ban ért véget Sabratha mozgalmas éle­26

Next

/
Thumbnails
Contents