Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)

1970 / 1. szám

VILÁG­SZERTE Veszélyben a Parthenon Georgesz Dontasz, az Akropo- lisz igazgatója, korábban az athéni nemzeti múzeum igazga­tója, 1968 nyarán kongatta meg a vészharangot: veszélyben a Parthenon, a több mint kétezer évvel ezelőtt (i. e. 447—432) Athéné Parthenosz istennő, Athén védőistene tiszteletére emelt márványtemplom, a görög építé­szet csodálatos, Pheidiasznak és tanítványainak műveivel díszí­tett remeke. (Rengeteg viszontagságon ment át a századok során. Volt ke­resztény templom és mohame­dán mecset. Amikor a XVII. században Francesco Morosini velencei doge támadt seregével a városra, a Parthenónban be­rendezett török lőporraktárt ta­lálat érte, s a robbanás két rész­re szakította az építményt. 1803- ban lord Elgin a szobrok és frí­zek java részét Angliába szállí­totta — jelenleg is a British Mu- seumban vannak. Mindennek el­lenére a Parthenon megőrizte vonalainak nemes harmóniáját, s jobb állapotban maradt fent, mint sok más antik emlék. Az utolsó száz esztendőben több al­kalommal kisebb-nagyobb kon- zerválási munkákat végeztek rajta, legutóbb 1922—1923 kö­zött) Dontasz professzor szerint el­sősorban a templom viszonylag lágy mészkő alapzata okoz gon­dot. Mivel a márványborítás sok helyütt eltűnt róla, az esővíz le­szivároghatott, és olyan mérték­ben elmállasztotta a köveket, hogy már az egész szerkezet bi­zonytalan „lábon áll”. (Újabban pótolták a borítás hiányait.) Fo­kozza a bajt, hogy a látogatók tömegeinek járkálása-csoszogása következtében a padozat kövei elkoptak, hasadoznak. Már a leg­radikálisabb megoldásra gondol­nak, arra, hogy a turistákat ki­zárják a Parthenon belsejéből. További probléma: hogyan védjék meg az itt-ott még meg­levő frízeket a szél és az eső kártékony hatásától? Néhány évvel ezelőtt a görög régészeti hatóság az előreugró mennyezet­párkány helyreállításával akart A szerző felvételei 24

Next

/
Thumbnails
Contents