Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 2. szám
Másrészt eddigi ismereteink szerint a részvénytársaság idejében készült herendi fajanszok festetlenek, a korsókon viszont a rajnai edények színei láthatók. A legdöntőbb érv, amely a tárgyak korai készítésére utal, a benyomott ,,Herend”-jegy betűinek kalligráfiája, mely kétségtelenül olyan, mint az 1840-es években készült herendi készítményeken. Ilyen betűtípusokkal a későbbi herendi jegyzékben nem találkozunk. A gyár már említett máz- és masszakimutatásából kitűnik, hogy Herenden a porcelánon kívül pipa- és kőedénykészítéssel is foglalkoztak. A legtöbb masszafélét Mayer János készítette, aki 1839 tavaszától 1842. május 15-ig állt Fischer Móricz szolgálatában, akkor azonban átszerződött Telkibányára, ahol herceg Bretzenheim kőedény- és porcelángyárában „Werkführer”-kedett hosszú évekig. Masszatípusai érdekes átmenetet alkotnak a kőedény és a porcelán között, ami érthető is, ha meggondoljuk, hogy mint kőedényes került Pápáról 1839-ben Herendre. Egy nevével jelzett hiteles alkotás is maradt fenn, az Iparművészeti Múzeumban van. Az azonban mindmáig eldöntetlen, hogy még Fischer Herendre kerülése előtt, vagy csak azután készítette-e ezt a korabeli kőedények hagyományos stílusának elemeivel ellátott tálat. E tál és a két korsó alapanyaga között azonban első pillanatra megállapítható rokonság van, ezért a múzeum „MAYER IN HEREND” jelzésű táljának készítését 1841—42-re, már Fischer herendi működésének éveire teszi, amikor a két korsó is készülhetett. Az említett tárgyak forintban ugyan alig számottevő értékűek, jelentőségük azonban a magyar porcelánművészet megismerése szempontjából mégis rendkívül nagy. Nemcsak a herendi gyár első szárnypróbálgatásai válnak velük ismertebbé, hanem az európai porcelán történetének megismeréséhez is újabb érdekes adatokkal járulnak. Katona Imre 46
