Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 2. szám
alakú tálakat, hanem a későbbi években, így 1844-ben is, sőt, valószínűleg 1845—46-ban is. Fischer ugyan 1839-től vallja magát a herendi gyár tulajdonosának, a valóságban azonban Herend 1840 júniusától az övé. Úgy látszik, hogy a termelés is ettől kezdődik Herenden. 1839-ből még nem, de 1840-ből már vannak múzeumunkban herendi porcelánok. A Fische- rék által vezetett Verkaufsbuchban csak 1841- gyel kezdődően mutatják ki a herendi gyár jövedelmeit. Noha ekkoriban még javában folynak a gyárban a különböző masszák és mázak kialakításának kísérletei, a befolyó jövedelem ehhez képest feltűnően magas (1556 Ft 48 kr). 1842-ben, az iparműkiállításkor, 1306 Ft 43 kr-t jövedelmez a porcelán- gyár, 1843-ban, a nagy tavaszi tűz miatt csak 448 Ft-nyi a jövedelem, 1844-ben pedig már több mint háromszorosa: 1446 Ft 3 kr. A termelés emelkedése az új égetőkemence építésével is összefügg, de valószínűleg bizonyos konjunktúrával is. Fischer szerint a pesti raktárnak szánt és előkészített anyag elpusztult a tűz miatt. Az árusításra előkészített anyag minőségét nem ismerjük, hiszen a tűzben elégett, de a megye által április 28-án és 29-én Pápán és Veszprémben felvett jegyzőkönyvek adatai számos olyan megjegyzést tartalmaznak, melyek vitatják Fischer készítményeinek minőségét. A két fogastál nem kifogástalan minőségű. Az 1842-esen a festék az égetéskor nem simult az alapmázba, az 1844-es évszámú tálon — bár az előbbin tapasztalt festékhibákat sikerült kiküszöbölniük — a festék megfelelő olvadásához szükséges hőfok az alakot deformálta. Ez a körülmény is különös fontosságot kölcsönöz a két fogastálnak. Számos technológiai problémát le kellett küzdenie Fischernek ahhoz, hogy készítményeinek színvonala a várakozásnak és a kialakult nemzetközi színvonalnak megfeleljen. Az 1841—42-ben folytatott massza- és mázkísérleteiről vezetett kimutatás ma is megvan az Iparművészeti Múzeumban. Ebből kiderül, hogy Fischernek nem volt könnyű biztosítania a herendi gyár termelési és művészi színvonalát. 1844-ben újabb technológiai probléma mutatkozott, melyre a sajtókritika hívta fel Fischer és a közvélemény figyelmét. A probléma kiküszöbölése érdekében Fischer erélyes lépésekhez folyamodott. A régi festők helyett újakat szerződtetett. A probléma ezzel ugyan megoldódott, legalábbis ami a festéknek az anyagra való egyenletes felvivésére vonatkozott, de ugyanakkor újabb nehézség mutatkozott, mint ezt múzeumunk 1844-es tálja mutatja. Az új festők a hőfok fokozásával próbáltak segíteni a problémán, a massza azonban nem mutatott ellenállást az égetési hő fokozásával szemben és deformálódott. A herendi gyár korai korszakához kapcsolódik az a két kőcserép korsó is, melyet az elmúlt év tavaszán vásároltunk. Noha Herenden nemcsak porcelánt készítettek, hanem kőedényt, sőt durvább fajanszot (majolikát) is, arról mindmáig nem tudtunk, hogy kőcserép is készült volna a gyárban. A két korsó váratlan felbukkanása a meglepetés erejével hatott, megvételét hosszas töprengés előzte meg. Érveink között az is szerepelt, hogy a fajanszot és kőedényt csak az 1880-as években, a részvénytársaság idején készítették, így tehát a korsó nem készülhetett a gyár indulásának első éveiben. A korsóknak a rajnai kőcserepekre emlékeztető alapanyaga és mintái annyira nem a múlt század 80-as éveire jellemzőek, hogy komolyan még gondolni sem lehetett újkori eredetükre. 45
