Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 2. szám
sántító Timurnak — nevezték, csontváza azt mutatta, hogy az uralkodó csontsorvadásban szenvedett, Ulug-Bég pedig nem természetes úton halt meg, fejét az összeesküvők levágták. A bizottság egyébként nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a sírokat korábban már felnyitották, de ez a tetemeket nem érintette. 1942 decemberében véget értek a vizsgálatok, és a sírokat újra lezárták. Az újra temetés során szigorúan betartották a muzulmán egyházi szertartás szabályait. Minden egyes sírba több nyelven írott tudósítást helyeztek el (üzbég, perzsa, arab, angol és orosz), melyben leírták a felnyitást és a vizsgálatok eredményeit. A tudósítást olyan különlegesen finom papírra írták, amilyent Kokandban gyártottak a múlt században, az írásnál kínai tust használtak, végül az iratot gondosan fertőtlenített, vastag üvegtokba helyezték. A mauzóleum rövid története után érdemes e remekműről, mint páratlanul szép építészeti és iparművészeti alkotásról is, néhány szót szólni, bár a legpoétikusabb megfogalmazás sem képes a közvetlen benyomást visszaadni. A mauzóleum építészeti megformálása áttekinthető, harmonikus és monumentális. Az épület tömege a keleti építészetre jellemző geometrikus formákra vezethető vissza. Alapja egy nyolcoldalú tömb, melyen egy henger alakú dob, majd egy süveg alakú kupola nyugszik. Bár a mauzóleum több mint ötszázéves fennállása során rendkívül sok viszontagságon ment át (ez a vidék földrengési zóna is), megmaradása bizonyára abban leli magyarázatát, hogy alapzata egyes pontokon eléri a 4,5 méter mélységet, falazatát gondosan és kiváló anyagból rakták. A mauzóleum sajátos és rendkívüli hatást keltő remeke a dobon nyugvó, süveg alakú bordás kupola. A hátteret képező alapszín — a türkizkék — a napsugarak hatására szakadatlanul változik. A zöld és sárga színek alkalmazása előnyösen kidomborítja a türkizkék szín szépségét. Az egész kupola összhangban van a föléje boruló, szikrázó kék égbolttal. A kupolát tartó henger alakú dob felső részét kétsoros, sötétkék színű, cseppszerű fríz fedi, a dob oldalát fehér márványlapok borítják, ornamentikája az arab írás egyik változata (Kufi-írás), a díszírás színe barna. A keleti A GUR-EMÍR MAUZÓLEUM UDVARA művészetnek ez a színgazdag alkalmazása, ellentéte és harmonizációja az elviselhetőség határáig felfokozott. Az udvarba vezető díszes főportái falát valaha mázas kerámiaburkolat fedte, a megmaradt és restaurált részeken jól látható a fehér és sárga színű, növényi formát utánzó stilizált ornamentika, az alapszín itt is a kék és ennek variánsai. A mauzóleum felső dísztermét négy fülke, négy ajtó és négy rácsos ablak bontja síkokra, az ablakokat valaha színes üveg fedte. A terem padozata fehér márvány, s erre helyezték a nefrit, ónix és márvány sírköveket. A sírköveket rácsozat választja el a látogatóktól. A mauzóleum díszterme alatt van a sírokat magába foglaló alsó kripta, ahova — amint ezt Vámbéry Ármin is megjegyezte — kisebb lépcsősoron mennek le a látogatók. A Gur-Emír Mauzóleum építőinek sikerült kifejezni azt az ideát, amiért az épület megszületett — az itt nyugvó személyek nagyságát. A timuridák mauzóleuma arisztokratikus mű volt, s ma is sugároznia kellene a régvolt királyi fenségek tekintélyét és hatalmát. De ez ma már nem így van, mert a világ minden tájáról érkező látogatók serege az emberi tehetség és a művészi alkotómunka megtestesülését látja benne. Ezt sugározza a mauzóleum monumentalitása, az épület formáinak páratlan harmóniája, a részletek finomsága és a dekorativ iparművészet keleties színpompája. Gombos Károly 51
