Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
— Negyven éve dolgozom a MÁV- nál, és harminc éve vagyok az üveg és a porcelán szerelmese. Látszólag ellentétesek a robosztus mozdonyok és a törékeny üveg. Számomra azonban inkább kiegészítik egymást. A munka után a múzeumokat járom, bizományikban kutatok, szakirodalmat olvasok, gyűjteményemet rendezgetem. Minden szabadidőmet a szenvedélyemnek szentelem. Tamási Gyula lakása egy pályaudvar melletti bérház első emeletén nem múzeum ként fogad ja a látogatót. Kedvesen berendezett szobák, és talán csak a vitrinekben, polcokon elhelyezett rengeteg porcelán és kerámia különbözteti meg más otthonoktól. Ezek azonban szervesen illeszkednek a többi berendezési tárgy közé, nem hivalkodnak, nem sugallják a kiállítások szabályosan zárt fegyelmét. Otthon ez, egy műgyűjtő otthona. — Egyik családtagom hívta fel figyelmem az Iparművészet sajátos ágára, a poharakra, korsókra. így kezdődött s hamarosan szenvedélyemmé terebélyesedett. Főként 1820—1850 között készült ónfedeles korsókat és díszpoharakat gyűjtök. Ez az a korszak, amely — azon kívül, hogy történelme miatt is nagyon érdekel —, még elérhető az én anyagi lehetőségeimmel. Elsősorban olyan műtárgyak után kutatok, melyek elfeledten hevernek valahol. Nem a már ismert értékek izgatnak. A gyűjtés a felfedezés igényével párosul. A műgyűjtőt vezérelheti a szerzés ösztöne és a hozzáértő szakértelem is. Tamási Gyula az utóbbiak közé tartozik. A legújabb szakirodalom mellett antikváriumokban böngészve a régi szakkönyveket is megvásárolja, olvassa, ismeri. Tudását, hosszú évek során szerzett tapasztalatát nemcsak saját gyűjteményében használja fel. A Vendéglátóipari Múzeum többször fordult hozzá technológiai tanácsért, segítségért. Más vonatkozásban is aktív kapcsolatban áll a múzeummal. — Eddig hetvennyolc tárgyat ajándékoztam a Vendéglátóipari Múzeumnak. A gyűjtő mindig nehezen válik meg szerzeményeitől, így vagyok vele én is. Ezt a fiatal, nemrég alakult múzeumot azonban kötelességemnek érzem, hogy saját lehetőségeimen belül segítsem. Meg aztán jóleső érzés, hogy a jelenlegi kiállításán is több általam ajándékozott tárgyat tekinthetnek meg a látogatók. Ezen kívül, ha valahol a múzeum számára érdekes tárgyat találok, felhívom figyelmüket rá. A napokban vásá®K roltak meg egy nagyon szép jegecelt likőrös készletet, melyet én ajánlottam megvételre. A beszélgetés közben előkerülnek a kedvencek; az angol Wedgewood korsó, egy francia Gallé váza, ónémet zenélőkorsó, több Millfleur porcelán, cseh, német, magyar díszpoharak. A legrégibb darab 1780 körül készült. Nagyon szép ötvöstetős csontüveg korsó. Szinte úgy mellékesen mutat néhány értékes nápolyi származású, vagy Hummel műhelyeiben készült figurát, palackba épített kompozíciót. Utóbbit rabok készítették a múlt század végén. Ezek azonban csak kiegészítik a fő témát, a korsókat, poharakat. Több mint száz darabból áll ez a kollekciója. — Tudom, nem világraszóló érték ez a gyűjtemény. Nem is azért csinálom. A háborúban sok szép darabom tönkrement. Sajnáltam őket, de nem keseredtem el. Újra kezdtem. Természetesen az érték sem mellékes, örülök, ha megtudom egy- egy darabról, hogy ma már sokszorosát éri annak, amennyiért vásároltam. A fontos azonban maga a gyűjtés, a tárgyakban megtestesült szépség, hogy ezek az „üvegdarabok” tették tartalmasabbá az életemet. Szavain érezhető a lelkesedés — és vele örül a család is. Felesége féltőn törli le egy pohárról a rászállott port. Lányai — felnőttek már mindketten —, büszkén mutatják saját miniatűr gyűjteményüket. Korsók, poharak — régmúlt idők emlékét, elmúlt századok mestereinek művészetét idézik. Tárgyiasult történelem — történelmi tárgyak. Furcsa volt a feketekávét egyszerű, mai pohárból inni, de láttam, féltőn fogja azt is. Talán arra gondolt, hogy néhány száz év múlva már ez az egyszerű pohár lesz a műtárgy, a történelem. Kolosi Tamás Foto: Lengyel Miklós A Magyar Vendéglátóipari Múzeum e helyen is kéri mindazokat, akiknek birtokában a vendéglátás történetét dokumentáló tárgyak és iratok vannak, jelezzék ezt a múzeumnak. ff IHG» Poharak, korsók,szenvedélyek 46
