Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
arra rátenni. A pecsét elhelyezési módja, a beléje nyomott jelek is sok mindent elárulnak. A vitatott pannonhalmi alapítólevélen például 11. század végi, Kálmán kori függő pecsét van, s ez egyezik a veszprémvölgyi apácák alapítólevelén függő pecséttel. Nem tudjuk, mi lett a sorsa, lelepleződött-e egyáltalán és milyen okból hamisított az az írástudó, aki a 13. században írta egy 11. századi hártyára a tihanyi alapítólevél szövegét és nem vette észre, hogy I. Béla pecsétjének töredékét hagyta a pergamenen. Feledékenységböl történt-e Így, vagy nehéz lett volna levenni — meg nem válaszolható kérdés marad. Ugyanakkor érdekes és értékes kordokumentum. Teljes épségben ritka kivételként maradt meg egy-egy pecsét A legrégibb teljes pecsét az 1095-ben keletkezett és a tihanyi apátság számára kiállított Dávid Dux féle adománylevélen van. A példákat és érdekességeket hosszan sorolhatnám tovább. A 11. századból 4, a 12. századból 28, a 13. századból 280 oklevelet őriznek Pannonhalmán. A későbbiek száma több ezerre tehető. Nagyon sok közülük feldolgozásra vár még. A 18. században, amikor a kolostor levéltárát a tudományos igényeknek megfelelően először próbálták rendezni, a legrégibb okleveleket papírra másolták, hogyha majd az eredeti okmányok megfakulnak, szövegüket a másolatok segítségével el lehessen olvasni. Nézem a több, mint 900 esztendős tihanyi alapítólevelet. A gubacstintával báránybőrre Irt szöveg könnyen olvasható, míg 18. századi másolatának papírja megtöredezett, betűi olvashatatlanná fakultak. Csak az eredeti oklevél segítségével lehet kisillabizálni az értelmüket. A technika itt nem győzte le az időt' Ezeket majd restauráltatni fogjuk — mondták a levéltárban és óvatosan, gondosan összehajtogatva visszahelyezték a „fiatal, új" másolatokat dobozaikba S. M. vyuii.raiw * At\% »ţar »«im m#4c t'u fo #»•»-<» »űrt »V mc ţmitcr {• ít»n|«lu» ni »»mi m Anmut»’ cM«‘i iwr-uii irr j- jfin/iwjil tunirr? «,'mtío» jtorl_c Ki jH.i ti lirtiim yA .yi< ihiik n*rt* ftr. 4<Mí C4»i «ţi »wtUfM ,M ... kt r»tr y^íli tuWrr <nw «>« L m "I .i,w nimwíiir'AV^iUi <u»ţi ttfVT* tşrr UttnriA pA*u \upA%e »*r \ tm»iurrui «mjţfjr» W.tr»HUí.vV',1‘l ■ ţ' '}ţt|* «K1«litttni (tf witr.tncnr Sr utre ' 4* t*tru »t t»*r*iiri majrerui »tre tV„. í'm 4F^'u«rr f *»• v ■ ext fţi’it vti tMKun* ctt tuMiV m ym\l<*^ ' " ‘ Ţ. trr ţvtV mrrtf nr-tm r rtmrrr-TrtA .ir-trrA tti vu^ ivrnmii- V'UUtfjr e’u-f.fSeţ, i atu* .ilii bonmiq gr»-* ’ « \ In fujriţ*U>iriţi» *T -7 V «tu N9* r*"f' Egy jól olvasható, eredeti oklevél a XI. századból és rojta a csaknem olvashatatlan XVIII, századi másolat. 39
