Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
Ezredéve már, hogy Szent Márton hegyén áll hazánk legősibb kolostoregyüttese, a pannonhalmi bencés apátság. Az új hit fellegvárául emelte 996-ban a félig még pogány fejedelem, Géza úraki oly erős és hatalmas volt, hogy egyszerre két istennek is áldozhatott. De népét már az új isten oltáraihoz térdeltette. Tudta, amit ők talán még nem is sejtettek, hogy ezt, a karddal és furfanggal szerzett hazát egészen csak az új rendben mondhatják magukénak. Erős és hatalmas volt Géza úr, s mint későbbi krónikák mondják; kegyetlen is, de a papokkal bőkezűen bánt. Szent Márton monostorát gazdagon ellátta ajándékokkal, mert a szerzetesek az új hittel együtt új és másfajta tudást is hoztak, amelyre neki és népének oly igen szüksége volt. Fia, I. István betetőzte a megkezdett művet. A késői legendák szentként tisztelték. Szent Márton monostora különleges szerepet töltött be az Árpádok uralkodása alatt, s mindvégig történelmünk folyamán. Híres könyvtára és levéltára, amelyben ma több, mint 600 ezer kötetet és sokezer oklevelet őriznek, a magyar írásbeliség egyik fellegvára lett. Itt írtak először hazai könyvtárkatalógust: a 11. század végén a szerzetesek 83 könyvet mondhattak magukénak. S ha ez a szám az európai kolostori könyvtárakhoz képest szerény is, nálunk, mindössze fél századdal I. István halála után, nagyon is jelentős. Az írásbeliség, a kultúra fellegvára lett Pannonhalma, s egyúttal gyűjtője és őrzője eredeti régiségeknek, egy sor furcsaságnak és néhány olyan okmánynak, amelyek korukban valószínűleg hamisítványok, ma felbecsülhetetlen értékű dokumentumok. Pénzzel, kinccsel nem lehet kifejezni Pannonhalma gazdagságát. A nemzeti múlt, a történelmi hagyományok és a közkinccsé vált tudományos kutatások lehetnek csupán értékmérői az évszázadok alatt felhalmozódott anyagnak. Csontszinűre patinázódott pergamenek őrzik első magyar nyelvű szórványemlékünket. közöttük van legelső megmaradt, s az apátság alapításáról szóló hiteles oklevelünk és sok más olyan dokumentum, melyek nélkül ma sokkal szegényebbek lennénk, kevesebbet tudnánk elődeinkről. Nemcsak azért egyedülálló a pannonhalmi könyvtár és levéltár, mert egyedülállóan gazdag anyaga van a magyar korai középkorra vonatkozóan, hanem azért is. mert az itt őrzött anyag legnagyobbrészt magára a kolostorra vonatkozik. A rend történetét hat vaskos kötetben dolgozták fel a kolostor tudós papjai. Századok folyamán három nagy egységben rendszereződött a levéltár anyaga. Az első, s talán a leggazdagabb témakör a főapátsággal kapcsolatos. A másodikban a tihanyi és a zalavári apátság levéltári anyagait őrzik. A harmadikban a családi, letéti okleveles anyagot kezelik. A folyamat 1001-től máig megszakítatlan. Az első magyar oklevél az 1001-ben keletkezett pannonhalmi alapítólevél. I. István Koppány leverése után a somogyi tizedeket biztosítja benne az apátságnak. Olyan jogokat is megad, amelyek Európa első bencés kolostorához, a monte- cassinoi apátságéhoz hasonló kiváltságos rangra emelik a pannonhalmi monostort. Ezek a jogok és kiváltságok, amelyeknek ma már nincs jelentőségük, okoztak gondot a kutatóknak. Az alapítólevél olyan jogokat adott Pannonhalmának, amelyek I. István idejében még nem voltak időszerűek. Kételyek támadtak az oklevél hitelességével kapcsolatban. A tüzetesebb vizsgálat, az írásjelek ingadozása tovább mélyítette ezeket. A szövegben hol többes, hol egyes számot használnak, holott a korban ilyesfajta ingadozásra nemigen lehet példát találni. Néhol a betűtípusok, különösen az r betű írása utal későbbi korra. A vélemények megoszlottak. Vannak, akik az oklevelet az eredetit utánzó bővített, hiteles másolatnak tartják, s keletkezését legkésőbb 1102-re keltezik. A vitát még nem döntötték el. Ha mégis az utóbbi felfogás győz, legrégibb oklevelünknek az ugyancsak Pannonhalmán őrzött tihanyi alapítólevelet kell tekintenünk. Harminc- egyedik sorában ma is tisztán olvasható az első összefüggő magyar mondat: ..Feheruruáru reá meneh hodu utu reá". Ma így olvasnánk: A Fehérvárra menő hadi útra. Az alapítólevél határjárás-szérűén sorolja fel a tihanyi apátságnak adományozott birtokokat. Korábban minden bizonnyal nem kezelték másképp, mint ma egy nagyon fontos aktát. És mégis, ma ez az oklevél nemcsak történelmi ereklye, hanem egyúttal a magyar nyelv forrása is. Ez az egyetlen töredékes mondat, az oklevélben elszórtan előforduló 58 magyar szó, 9 képző és rag, Arany János és József Attila költői nyelvének gyökere. Egy kicsit a költészet maga. A 11. század végén Szent László, aki „vállal magosb volt mindeneknél", elődei példájára dús adományokkal gazdagította a kolostort. 1093-ban kiadott összeír r levele tételesen sorolja fel a kolostor birtokait, kincseit, a művészi kivitelű egyk házi kegytárgyakat evangéliumos könyveket miseruhákat. A kolostor könyvtárában liturgikus jellegű munkákat, tankönyveket is találunk. A klasszikus auktoroó közül Cicerót és Lucanist olvasták Pannonhalmán A Dux-féle adománylevél Történelmünk alakulása, s egy nagymüveltségű apát, Oros előrelátása igen korán megteremtette a hiteles okiratmásolat gyakorlatát. Oros a tihanyi apátság éléről 1207-ben került Pannonhalmára. Művészi hozzáértésével felvirágoztatta kolostorát. Nagyszabású építkezésekbe kezdett, a templom 13. századi gyönyörű román faragványai ma is az ő nemes ízlését hirdetik. Az ő szorgalmazására készült el 1240 körül a vörös könyv, a Liber Ruber, amely az 1001 és 1240 között keletkezett 60 darab királyi és pápai oklevél másolatát tartalmazza. Az apátúr figyelemmel kísérte a korabeli eseményeket. Hallott Julianus barát küldetéséről és komolyan vette a tatárokról szóló híradását. Nemcsak az okleveles anyagot gyűjtötte egybe minden eshetőségre felkészülve, hogy az eredetiekről hiteles másolatokkal is rendelkezzék, hanem megerősítette a kolostor falait is. A környező falvak népe menedéket talált a tatárok elől Pannonhalmán. Az elpusztított országba visszatérő IV. Bélát építő munkájában jelentős pénzadománnyal segítette. A meghatározott céllal készülő, hiteles másolatok mellett — emberi gyengeség, — korán megjelennek a hamisítványok is. A hamisítókat pedig, ha nehéz is, de le lehet leplezni. Gyakran nem is az Írás és nem a pergamen árulja el őket, hanem a pecsét, melyet elfelejtettek a hamisított okmányról vagy levenni vagy Könyves Kálmán pecsétje 38
