Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
Múltat és jelent tükröznek a vitrinek könyvtárának legértékesebb része, az érsek akadémiai székfoglalója a Szentírás virágairól, művészi értékű miniatűr illusztrációkkal. És ha tudományos értéke az előbbinél szerényebb is, nemzeti, történeti értéke annál nagyobb: Kossuth Lajos növény- gyűjteménye. A nép ajkán ma is nem egy virág őrzi a nevét, a gyűjteményből rendezett időszaki kiállításnak óriási közönségsikere volt. A Növénytár sok egyéb mellett korszerűen megrendezett tárlataival hívta fel magára a figyelmet. Frisseség, sok jó ötlet, tematikai változatosság jellemzi időszaki kiállításait. Az állandó tárlatokat a szemléltetés és mindenekelőtt az iskolai biológiai oktatáshoz kapcsolódó ismeretterjesztés igénye határozza meg. A tervek szerint új állandó kiállításuknak lesz egy olyan része is, ahol a szemléltetés megkönnyítésére szétszedhető maketteket adnak a tanulók kezébe. A tár tudományos munkája az anyaggyűjtésen, és rendszerezésen kívül kiterjed egy sor, a közvetlen gyakorlat szempontjából fontos területre. A rendkívül sokoldalú tudományos munkából elég, ha a mezőgazdasági életben rendkívül fontos, a talaj biológiai értékét meghatározó talaj-alga kutatásokat emeljük ki. Vagy azt a munkát, amelynek eredményeként laboratóriumokban kitenyésztették a nagyüzemi termelésre is alkalmas, új champion gombafajtát, ami ma exportunk 80 százalékát adja. A természet központja, legnagyszerűbb produktuma az ember. Minden egyes ember egyszeri, megismételhetetlen jelenség, akit személyisége avat egyénné, egyszersmind társadalmi lénnyé. De a természet, az universum szempontjából nézve az ember is tárgy, biológiai objektum, tanulmányozása az embertan feladata. Természettudomány az embertan, amelynek rendkívül sok érintkezési felülete van más tudományágakkal, az orvostudománnyal, geológiával, őslénytannal, de ide sorolhatnánk a régészetet és a történelmet, valamint a néprajzot is. Mégis mindegyiktől megkülönbözteti, elválasztja, önálló tudománnyá avatja kérdés- feltevése és módszertana, amely az emberiséget biológiailag egységes fajként, társadalmi közegétől függetlenül, a természet produktumaként vizs- gálja. Az Embertani Tár a legfiatalabb a Természettudományi Múzeum részei közül. 1945-ben, történelmileg és a tudománytörténet szempontjából egyaránt nehéz időkben alakult meg. De a fejlődés igénye már akkor fölvette az embertan eredeti fogalmának visszaállítását, megtisztítását a különböző rárakódott nézetektől. Az elvi és eszmei alapok tisztázásainak jegyében indult meg az Embertani Tár munkája, de a gyűjtemény történetét a múlt század végéig lehet visszakövetni az időben. Jankó János, a kiváló néprajztudós 1896-ban a Néprajzi Múzeumon belül antropológiai laboratóriumot létesített, és megkezdte embertani leletek, gyűjtését, feldolgozását. A századvégi laboratóriumból ma már korszerű.
