Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
RONIKA Kelta lakóház Pikozd határiban, az M 7-es út építésénél a markoló egy maszkkal díszített bronz korongot emelt felszínre. Az értékes lelet mellett cseréptöredékeket is találtak. Egy kis kutatóárok már hitelesítette a feltevéseket: kelta település nyomára bukkantak. A nyár folyamán lefolytatott leletmentő ásatás, amelyet F. Petres Éva, a Fejér megyei múzeumok régésze vezetett, eddig nem látott méretű kelta lakóházat tárt fel. A lakóház, amely az i. e. 2—1. században épülhetett, mintegy negyven méter hosszú, tapasztott, cölöpökkel megerősített épület volt. (A leletanyag feldolgozásával pontosabban is meg lehet majd határozni idejét.) A cölöpöknek csak a nyomai kerültek felszínre, a faanyag elkorhadt. A tűzhely azt mutatja, hogy az épületet csak rövid ideig használták. A kemencéjüket, és a padlót is tapasztással készítették. Tárgyi leletek: edény-, őrlő-, dörzskő töredékek. A házhoz közel, de a falon kívül egy verem is előkerült, tele állati csontmaradványokkal, amelyek a kelták táplálkozásáról adnak felvilágosítást. Eszerint disznó, juh, marha és gázlómadarak húsát fogyasztották. A nagy lakóház mellett egy kisebb, de a benne levő jól kiégett kemence tanúsága szerint: egy hosszabb ideig lakott ház is a felszínre került. A földgyalu ennek azonban már csak az alaprajzát tárta fel. Az útépítés egyelőre kikerülte az épületet. A kelta lakóház „téli szállásán”, — nylon borítással, földdel leterítve és bekerítve — várja a tavaszt, amikor eldől: sikerül-e megmenteni hazánk egyik legnagyobb kelta leletét. Az Országos Hadtörténeti Múzeum új szerzeményei közül: két frakk, melyeket Léczfalvi-Gyárfás Lajos viselt kadettként, majd hadnagyként 1833 és 1848 között a 15. (2. székely) határőrezredben. A képeken látható tiszti frakk sötétbarna posztóból készült, rózsaszín gallérral, ujjhajtó- kával és szegélyezéssel. Visegrád Állandóan új é$ új meglepetésekkel szolgál. Akárhol kezdenek földmunkákat, építkezést, a magyar reneszánsz emlékeibe ütközik a csákány, a földmaró, a kotrógép kanala. A Széchenyi utcában, vízvezetékszerelés közben, egy igen szépen megmunkált, aranyozott ezüst női ruhadísz, afféle nyaklánc vagy nyak- disz került elő, meglepő épségben. Ebből a leletből a régészek számára nyilvánvalóvá vált, hogy — a feltárás helyét figyelembe véve — a X. században Visegrádon nem egy, hanem két településen is éltek magyarok. A díszek formája ugyanis kétségkívül magyar eredetre utal, a mai Széchenyi utca helyén pedig a koraközépkori városrész magyar települése volt. A visegrádi múzeum szakemberei azt mondják, ha a régi, XVIII, századi lakóházakat lebonthatnák, helyükön végig előtűnnének a koraközépkori és a Mátyás-korabeli épületek falmaradványai, sőt a Mátyás által kiépített palota eddig csak sejtett, pompás részei is. A kívánság rokonszenvesen elfogult: valóban Európa- szerte keresni kell a párját annak a gazdag anyagnak, amit itt rejt a föld, s a palota maga is régészeti „világszám”. Érdemes lenne gondolkodni egy olyan megoldáson, amely alkalmas a leírásokból, ábrázolásokból ismert palota romjainak olyan rekonstrukciójára, amelyből a hajdani pompa és fény érzékelhető volna. Visegrád ritka alkalmat kínál egy nagyméretű, komplex kiállítás létesítésére — talán nem reménytelen gondolat, hogy ez valamikor meg is valósul. Új kiállítás a gyulai téglavárban Az Alföld, amerre szem ellát síkságán meghökkentő hirtelenséggel emelkedik a magasba a nem tudni, honnan hordott-égetett téglákból még a középkorban emelt vár. Hat éve fejeződött be feltárása, restaurálása, néhány időszaki kiállítás mellett három évvel ezelőtt nyílt meg termeiben a vártörténeti kiállítás, melyet a tavaly októberben megnyitott helytörténeti kiállítás egészít ki. Szob Az elmúlt év őszén avatták fel Szo- bon a Börzsöny Múzeum új épületét, melynek hét bemutatótermében a környék régészeti leleteit, valamint Börzsöny vidéke néprajzi, munkás- mozgalmi emlékeit láthatják az érdeklődők.
