Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
RON I KA Új kiállítás Miskolcon A „forgó” Krisztus A miskolci Herman Ottó Múzeum állandó kiállítását évente több mint ötvenezer hazai és külföldi látogató kereste fel. Egy esztendőn át azonban tatarozás és helyreállítás miatt zárva voltak a múzeum kapui. A műemlék-épület — melynek egyes részeit még a XV. században építették —, korhű helyreállítása befejeződött, s tavaly októberben már megtekinthették az érdeklődők a múzeum új állandó kiállítását, amelyen többek között bemutatják az időszámítás előtti második évezredből származó ember alakú urnákat (ezeket Center határában találták, hasonlók eddig csak Kisázsiában kerültek a felszínre), a több mint ötezer éves bükki kultúra napfényre került világhírű leleteit, a pattintott kőkor emberének a miskolci Avason feltárt kő- és csonteszközeit. Bemutatják a kiállításon a diósgyőri vár ásatása során talált reneszánsz kályhacsempéket, a tatárjárás idején elpusztult Muhi község jobbágytelkeinek feltárásakor előkerült, XIII. századi mezőgazdasági szerszámokat, házi eszközöket, edényeket, s a középkorban híres északmagyarországi bányavárosok, Rudabánya, Telkibánya emlékei is helyet kaptak a tárlókban. Az Uffizi Képtárban látható Mantegna hasonló, a halott Krisztust ábrázoló festménye, melyet bármerről nézünk, fekvő alakja talpaival mindig felénk fordul. Az optikai csalódást okozó festménynek utánzója is akadt egy XVI. századi, ismeretlen németalföldi mester személyében. Fenti képe a pannonhalmi apátsági képtárban látható. A Régi magyarországi művészet című kiállításon a Szépművészeti Múzeumban az 1350—1800 közötti legjelentősebb képzőművészeti alkotásokat mutatták be. Képünk: „Az utolsó ítélet harsonái”, — a kis- szebeni főoltár táblája. i A kiállítás részlete, középen a miskolci fűtöházndl talált mammut-agyarral. — Nem az ember, a költő született itt — mondta Miklós Róbert, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, a kiállítás rendezője tavaly októberben, az álmosdi Kölcsey Emlékház megnyitásakor. S a szavakat hiteles tanú, maga Kölcsey igazolta. Ebben a házban, anyai nagyanyja füstöskonyhás, nádfedeles, belül hófehérre meszelt falú házában formálódott költővé, talált magára. A romló épületet a megyei műemléki Kölcsey Emlékház albizottság kezdeményezésére állították helyre, s a községi könyvtárral társbérletben — ideális társbérlet—, nyílt meg az Emlékház; a Köl- csey-család tárgyi emlékeivel, s a költő kéziratmásolatalval, munkáival. A község lakói, akik társadalmi munkával is nagyban hozzájárultak az emlékház létrehozásához, a későbbiekben is gondját viselik az épületnek.
