Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
egész év is kellemes lesz. A kíváncsiság és a jósláshagyományok is fontos szerepet játszanak: újévkor meg lehet tudni, mi fog történni a következő évben. D ■»ár január még ugyancsak téli hónap. a napok egyre hosszabbak lesznek, és az ősi hagyományok már a tavaszt közelebbhozó varázslatokat írnak elő. A Nyárádmentén például téltemetést rendeztek: elégettek egy jelképes szalmabábot. A Somló vidékén tiszteletlennek tűnő szokás dívott: egy suhanc vesszővel megcsapkodott egy öregembert. Mindegyikük jelkép volt; az öregember a havas, „fehér hajú" tél jelképe, a suhanc legény a tavaszé, a vessző pedig majd minden hagyományrendszerben az életet jelképezi. Ennek a mágikus cselekvésnek tehát a „télkiverés” a lényege. A télkiverés másik módszere a ki- harangozás: meghúzzák a harangokat, azzal a céllal, hogy a zenebona elkergesse a telet. Hasonló célja van az egyéb zenebonának, amelyet, kongózásnak, pengetésnek, szűz- gulyahajtásnak vagy nyájfordításnak neveznek. Szilveszter éjszakán a falu legényei kolompolva, ostort pattintgatva, kiabálva mennek végig a falu utcáin, és nem csak a telet űzik el, hanem a bajt és a gonosz szellemeket is. A Szilveszteréj babonái között egy egyszerű és praktikus, de sajnos megbízhatatlan dési hiedelem található: éjfél előtt pénzt tesz a zsebébe az ember, feláll egy székre, és az óra kongatása után leugrik róla. így pénzzel „ugrott át" az új évbe, tehát egész évben lesz mit a tejbe aprítania. A *^z ilyen eljárás kicsit kapcsolódik a „kezdetjóslásokhoz” (omen principii). Szilveszteren kívül And- rás-nap és Karácsony is alkalmas a jövő megtudakolására. különösen a leendő férjek megállapítására. Ezek az eljárások néha nehezen végrehajthatók — ugyan melyik falusi lány hajlandó ma téli éjszakán meztelenül kilenc kútból vizet merni, csak azért, hogy azt megitassa a kiválasztott legénnyel? —, néha azonban remek szórakozást jelentenek. Az ólomöntés közismert: a hirtelen lehűlő olvadt ólom amorf, amőbaszerű alakot ölt — amire a leginkább hasonlít, az lesz a leendő férj foglalkozása. Végső soron hasznosabb a gombóc- vagy derelyefőzés: a számbajöhető legények nevét kis cédulákra írva becsomagolják egy- egy derelyébe; amelyik nevet először feldobja a víz, az lesz a férj. Ez a szokás is halálra van ítélve, hiszen a falusi lányok életében is nehéz lenne ma már az elképzelhető férjek számát meghatározni. Túlságosan kitágult ahhoz a falusi világ is. Lupy Margit, a magyar nép életének kevéssé ismert, de annál szorgalmasabb krónikása ritkább babonákat is feljegyzett Szatmár megyéből: „Óesztendő utolsó estéjén a lány egy darab pirítós kenyeret tegyen a hóna alá, és megálmodja, hogy fogják hívni az urát. Szilveszter estéjén lányos háznál azelőtt kocsonyát főztek a disznónak olyan részéből, amiben sok apró csont van, például a lábából. Mikor a kocsonyát jó étvággyal elfogyasztották, kitették a csontokat a ház közepire, Minden csont más lánynevet kapott, s behívták a kutyát. Amelyik lányról elnevezett csontot az legelőbb kikapta. az ment férjhez legelőbb." A házasodás időpontját sokkal egyszerűbb volt megállapítani: az eladó sorba került lány egyszerűen megrugdosta a malacól ajtaját. Ahányat a falusi Pythia röffentett, annyi évig kellett még várni a férjhezmenéssel. Újév napján óvatosan él a babonás parasztember, mert minden apró mozzanatnak különös jelentősége van. A kútról hajnalban hozott vizet aranyviznek hívják, és szerencsét hoz. A malacot vizes seprűvel kell meglocsolni, akkor jó kövér hízó lesz belőle. Ugyanabban a faluban esetleg egymásnak ellentmondó hiedelmek éltek. Sárrétudvariban például újévkor egyesek tyúkot főztek, mert akkor egészségesek maradnak a tyúkok, és „hosszú laskát” főztek bele, „hogy hosszú legyen a búza szára". Mások szerint viszont „nem jó újévkor szárnyast főzni, mert a szerencse elrepül a háztól. Tyúkot meg ippen nem szabad, mert kikaparja a vagyont.” Ellenben „a disznó feje a legjobb újévkor, mert az dúrja befelé a szerencsét". Reggel a tökmag, délután a főtt kukorica fogyasztása hozott szerencsét és pénzt. Újévkor kerülni kell a veszekedést, a gyerekverést, az evőeszközök eltör- rését, mert különben sok lesz belőlük az év folyamán is. Ugyanebből az okból nem szabad pénzt sem kiadni vagy kölcsönadni — egész évben kérnének. Az első látogató neméből a születendő kisgyerek vagy borjú nemét lehetett megállapítani. Budapesten ezekből a hagyományokból csak a malac-, kéményseprő- és négylevelű lóhere-mütyürkék maradtak fenn, a körúti „szűzgulyahaj- tás" és a hagyományos B.U.É.K. mellett. Sőt, a falusi pénzkjadási tilalomnak épp ellenkezője a! pesti szokás: az újévi borravaló. Székely Andris Foto: Lengyel Miklós és Néprajzi Múzeum fotoarchivuma „Almáról igyál vizet, hogy egészséges légy" 25 Mo már csak vidámság-kellék a maszk és a pabírtrombita
