Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
A Szilvesztert az emberek nagyrésze baráti társaságban tölti. A jó étel és ital feltétlenül hozzátartozik az ünnephez — fiataloknál a tánc is —. és a Körutat sem lehet Szilveszterkor hömpölygő tömeg nélkül elképzelni. Sivítanak a dudák, komoly tudósok papírcsákót és álsza- kállat öltenek, és aligha akad körúti lakos, akinek eszébe jutna csend- háborítás miatt panaszt tenni. Mindez a zsivaj, játék és jókedv — a karácsonyi ünnepséghez hasonlóan —, évezredes szokások utóda. Az ember sok ezer éve méri az időt. A vadászok is figyelemmel kísérték az évszakok változásait, de a földműves népek számára már létfontosságú volt a naptár, különösen, ha hasznosítani akarták a folyók áradását. A napok természetes időhatárai mellé felsorakoztak a hold szabályos fázisváltakozásai, majd a csillagászat születéseként megfigyelték a bolygók és csillagképek eltéréseit. így jöttek létre a hónapok, és Így alakult ki lassan a többé-kevésbé pontos év, megfelelő kezdőnappal,' amely mindenütt vallásos vagy inkább varázs- lás-jellegű ünnepekkel fonódott ösz- sze. 4 — 5000 évvel ezelőtt az ősi Sumerban vidáman ünnepelték az év kezdetét: a király és a legmagasabb rangú papnő végrehajtották a „szent menyegzőt", Dumuzi isten és Innana istennő nászát. Később az újévi ünnepségek tizenkét napig tartottak, és a király magára vállalva a nép bűneit, bocsánatért könyörgött az istenekhez Ha nagyon sok volt a bűn, és a király nem volt biztos a bünbocsánatban. helyettest állíthatott maga helyett — érje azt az istenek büntetése! De akárhol is játszódtak le az ünnepségek — és akármikor, hiszen a héber újév például őszre esik —, minden varázslatnak az volt a célja, hogy az ember megszabaduljon az előző év bajaitól, és az istenek „hozzanak rá víg esztendőt". A • » vidám ünneplés, minden különösebb vallási vagy babonás elképzelés nélkül, a rómaiak találmánya. Azt sokan tudják, hogy a római időszámítás eredetileg tiz hónapot használt, ezért szeptember, október, november és december a hetedik nyolcadik, kilencedik és tizedik hónapot jelentik. I. e. 153-ban vezették be azt a szokást, hogy a római köztársaság két vezető tisztviselője, a két consul feltétlenül január 1-én lép hivatalba. Ez logikus is volt, mert a történetírók nem számokkal jelölték az évet, hanem a consulok nevével, akik abban az évben működtek. A consulok hivatalbalépése örömünnep volt: mindenki evett- ivott, meglátogatta és felköszöntötte barátait. Ez volt a BUÉK őse. A kereszténység nem fogadta el rögtön a január 1-i évkezdést. Egy ideig január 6-án kezdődött az év, azután december 25-én. Végül elvált egymástól a polgári és az egyházi év: az előbbi január elsején, az utóbbi ádventkor kezdődik. Az újévi népszokások kevésbé kapcsolódnak a görög-római mitológiához, mint a karácsonyiak. A legtöbb szokás alapja egyszerű varázslás: egyrészt bajűzés. másrészt az a törekvés, hogy az év első napjának eltöltésével hassanak az egész évre: ha január elsejé kellemes volt, az Újévi alekoskodók (archív foto) Turkajdrds (archív foto)
