Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 4. szám
A Szépművészeti Múzeum külföl- x di látogatói gyakran azonnal a Greco-termet keresik. Spanyol gyűjteményünk ugyanis világhírű, és nem utolsósorban Greco-képeink miatt. Volt Budapesten egy self-made- man műgyűjtő és műkereskedő, aki Mányoki Ádám híres Rákóczi-port1$ réjától kezdve Szinyei Merse Pál képeiig fantasztikus értékű gyűjteményt szerzett meg — és ajándékozott múzeumainknak: Nemes Marcell. Az ő Greco-gyűjteményéből származik ez a férfiarckép is; egy spanyol nemes — Marqués de la Vega Indán — birtokából került hozzá. Mikor Nemes Marcell ham MŰIINCSEIMI El Greco: FÉRFITANULMÁNYFE gyatékát eladták, Csetei Herzog András báró vette meg ezt a képet, és tőle jutott 1945-ben a múzeum tulajdonába. El Greco — Domenico Theoco- pulosz — életéről nem sokat tudunk. Egy krétai városkában született 1541 körül, abban az időben, amikor a török birodalom Görögországra is kiteljesztette hatalmát. Greco látásmódjára nyilvánvalóan nagy hatással volt a görög ikonok művészete, de ezt ma már nehéz pontosan kimutatni. Jóformán gyerek volt még, mikor Velencébe költözött, és az aggastyán Tiziano segédeként kezdett dolgozni. Velencében és később Pármában, Rómában megismerte a kései reneszánsz és a manierizmus mestereit. Már ekkor jelentkezett stílusának jellegzetessége:az emberi test nyújtása, a klasszikus arányok átformálása, ahogy azt a művészetben gyakran tapasztaljuk, a manie- risták némelyikénél gótikus szobrokon vagy Modigliani esetében. 1577-ben Greco Toledóba költözött, és nemsokára már magától II. Fülöp spanyol királytól kapott megbízásokat. II. Fülöp palotáját — az Escorialt — a „nyolcadik világcsodává” akarta tenni, és a díszítéssel itáliai mestereket bízott meg, de a reneszánsz nagyjai már nem vállalkoztak erre. Greco így jutott munkához, és bár irigyei sokszor gáncsot vetettek neki, csakhamar híres és gazdag festő lett. Látomásként lebegő, elnyújtott alakjai ma a modern expresszionizmus elődeként élnek a köztudatban. Ezt a tanulmányfejet 1595 körül festhette Greco. Egy időben Jakab apostol képének tartották, sőt, arra gondoltak, hogy talán önarckép. Sajnos, nem ismerünk biztosan meghatározható önarcképet Grecotól. Egy Pármában levő képnek — Krisztus meggyógyítja a vakot — egyik alakját és az Önarckép címen ismert New York-i festményt annak tekintik. Múzeumunk képe lehet a kettő közötti láncszem — de ez egyelőre nem igazolható. A portré igazi grecoi arctípus. Keskeny, intelligens arc, magas homlok, élesen kirajzolódó pofacsont, határozott karakterű száj jellemzi ezt a férfit. A kép színeiben a zöld dominál, ez a jellegzetes spanyol szín. Festésmódja puha, meleg hangulatú. A szemekből mély bölcsesség és megértés sugárzik. II. Fülöp kora zaklatott, nehéz időszak volt: arra a lelkierőre és nyugalomra volt szükség az elviseléséhez, amelyet Greco, a görög születésű, itáliai iskolát járt és mégis ízig-vérig spanyol festő ezen a képen ábrázolt. Sz. A.
