Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 4. szám
A SZENTENDREI SZERB MÚZEUM EZÜSTJEI A szentendrei szerb múzeum kis méretében is híven kifejezi a magyarországi szerbek régi művészetének főbb korszakait. A kiállított emlékanyag vallomása szerint a Magyarországra a XV. században betelepedett első szerb népi csoportok megtalálták a kapcsolatot a magyar gótikus ötvösművészettel. A gyűjtemény legrégibb ötvös- művészeti emléke, a XV. századi, gótikus bajai kehely már jelzi a szerbek első kapcsolatát a magyarországi ötvösművészettel. A gyűjtemény darabjainak nagy része azonban a következő szerb bevándorlók mecénási szerepéhez kapcsolódik. Ebben az időben a pravoszlávok igyekeztek a balkáni iparművészeti központokkal kapcsolatokat fenntartani. A balkáni eredetű ötvösművek közül egyik legkiválóbb a XVI. századi, rácaimási ezüstmécses. Formaelemei az egy évszázaddal későbbi ráckevei és szentendrei mécsesekben is feltalálhatok. Ugyancsak balkáni készítménynek tekinthető a gyűjtemény egyik szentendrei kelyhe. Talpát örvény motívumokba zárt leveles ágak, kupakosarát fülkékben sorakozó, hierarchikusan ábrázolt szentek, noduszát és a szárát pedig gazdag növényi ornamentika díszíti. A kehely kitűnő képzettségű mester munkája. Számos balkáni művészeti emlék, ötvösmű, ikon stb. került Magyarországra szerb telepesek közvetítésével. Erről nemcsak a fennmaradt alkotások száma és kora árulkodik, hanem az írásos források, köztük a Tolna megyei Grábóc szerb zárdájának krónikája is. A krónikaíró Lepotis elBIBLIAFEDÉL (TRÉBELT EZÜST), 1764. BAJAI TEMPLOM 19
