Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 4. szám

bazilika délkeleti sarkához tapadó, finom művű, félköríves szentélyű sír­kápolnát építettek, hajójában kőfal­lal készült központi sírkamrával (ez az ún. István sírkápolnája, amely­ről kiderült a jelenlegi feltárás so­rán, hogy nem az övé volt) az előző mellé, s ekkor lebontották a XI. szá­zadban épült, bizonytalan rendelte­tésű széles falait. Később, a második sírkápolnától délre kis méretű és tég­lalap alaprajzú helyiséget (harang­torony? halottasház?) is építettek. A török korról e területen csupán szemétgödrök tanúskodtak, ame­lyeket ugyanúgy megtaláltuk a ká­polna szentélyében, mint a kápolnán kívül. A török után új telepesek fog­lalják el e területet és építik fel pol­gári házaikat úgy, hogy alapfalai­ban, valamint helyenként 1—2 mé­teres magasságban, meghagyják a középkori falakat. Ennek köszön­hető, hogy a város középkori fény­korából van mit bemutatni a ma emberének is. Éppen ezért a lehetőségért hatá­rozták el a város vezetői, hogy — részbeni átszervezéssel — az Állami Biztosító újonnan építendő székhá­za alatt bemutatják a feltárás ered­ményeit. Városunk, valamint né­pünk történetét megbecsülő és emlé­keit megmentő felelősségérzettel történt a tervmódosítás és a kivite­lezés. Örömmel és köszönettel kell nyugtáznunk ezt az együttérző se­gítőkészséget. Az újabb feltárások eredményei Mert közben is dolgoztunk. Hi­szen az építkezés során még számos olyan feltárást, megfigyelést kellett végeznünk, amelyre csak az építke­zés közben lehetett sort keríteni. Ekkor derült ki többek között, hogy a XI. század folyamán épült, isme­retlen rendeltetésű széles falszakasz folyamatosan húzódik végig a telek keleti és déli határán és alaprajzilag egy hasas zsákhoz hasonló építmény­hez tartozik. Ez az 1000 fő befoga­dására alkalmas, térlehatároló fal­rendszer felveti annak lehetőségét, hogy vagy a XI. századi fehérvári pogánylázadás vagy a többszöri né­met—magyar háborúskodás végett készült legkorábbi, igen fontos stra­tégiai emlékünket lássuk benne, vagy pedig azt az első ünnepélyes A REKONSTRUÁLT KIRÁLYI BAZILIKA ÉS AZ ÚJONNAN FELTÁRT KÖZÉPKORI ÉPÜLETEK ALAPRAJZA FÉLBEVÁGOTT DISZNÓKOPONYÁVAL ÉS KUTYASZEMFOGAKKAL ELLÁTOTT, XI. SZÁZADI POGÁNY FÉRFI SÍRJA törvénylátó-teret, ahol a korai Ár­pád-korban a jogorvoslásra az egész országból idesereglett emberek nyer­ték el a királyi ítéletet (a királyi ba­zilikában ugyanis még folytak a belső építkezéssel, szépítéssel járó munkálatok). De egyéb meglepetéssel is szolgált az újabb ásatás. Az egyik alkalom­mal olyan XVIII, századi kút került elő, amelyet a királyi bazilika ro­mán kori ablak- és ajtóíveiből rak­tak. Más alkalommal pedig olyan korai gótikus faragványokra buk­kantunk, amelyek ugyancsak a kirá­lyi bazilikából származnak. Feltártuk azon területet is, amely a két sírkápolnához tartozott. A leg­fontosabb eredmények, hogy érin­tetlenül került elő a korai sírkápol­na nyugati fővonala, eredeti kőpad- lórészletével, valamint a királyi ba­zilika 1300-as évek elején készült, egyik déli támpillérjének részlete. A második sírkápolna korábbi, bi­zonytalan keltezését tették ponto­sabbá III. Bélának az alapozás so­rán megtalált pénzei. E kápolnából további tizenkét sírt is feltártunk. A sírok adataiból úgy látszik, hogy mintegy két generáción keresztül használták családi sírkápolnának. A műemléki bemutatás módja Sok mindent megtudtunk váro­sunk történetéből a feltárás során. Felmerült azonban: hogyan ismer­tessük meg a szerzett új adatokat a hazai és külföldi érdeklődőkkel? Abban minden szakember egyet­értett, hogy csak a középkori ma­radványokat mutassuk be, és azt, ami biztosan ismert. De hogyan? Az Országos Műemléki Felügye­lőség vezetőségével egyetértésben, Erdei Ferenc tervezőmérnök irá­nyításával, készültek el a tervek, amelyek helyenkénti értelemszerű kiegészítéssel mutatják be a kö­zépkori építészetünk ránk hagyo­mányozott és az utókornak általunk továbbított maradványait. A város vezetőségének megértő támogatásá­val, a Táncsics utca egy részének át­adásával teljes alaprajzi kiterjedés­ben látható a két Árpád-kori sírká­polna és az István-kori, két kapuval ellátott kerítésfal, a XI. századi szé­les fal egyik szakasza és a harang­torony. Dr. Kralovánszky Alán 23

Next

/
Thumbnails
Contents