Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 3. szám
P. BONNARD: TEHERVONAT DERAIN: A SZAJNA-PART színek fátyolos harmóniájában ábrázolt A reggel című képén Jákobot, Leát és Ráchelt helyezte a finom tájba, hogy így bibliai értelmezést is adjon művének. A festményt 1815-ben Josephine császárnő Malmaison-i kastélyából vásárolta a napszakokat ábrázoló sorozat három másik darabjával a cár, az Ermitázs részére. A XVIII, század francia festészete a gáláns ünnepségek, selymekbe-csip- kékbe burkolt szeszélyes dámák és udvarló lovagok mesteri ábrázolásával tűnik ki. A legjelentősebb mester Antoine Watteau (1684-1721), akinek most első ízben volt módunk festményét Budapesten bemutatni. Ez a bűbájos képecske a francia rokokófestészet egyik gyöngyszeme. Nicolas Laueret (1690-1743), a nagy kortárs árnyékában és nyomdokaiban, sokszor nála erőltetettebbnek ható kompozíciókban üti meg ugyanezt a hangot. Az itt bemutatott festmény, mely 1925-ig a leningrádi Juszupov-gyűjteményben volt, egyike legsikerültebb műveinek. Francois Boucher (1703-1770), XV. Lajos francia király kedvelt festője, a kiállításon egy bájos leány-mellképpel szerepelt, melyen még a rokokó mesterkéltsége tükröződik. Ifjabb kortársa, Jean Baptiste Greuze (1725-1805), főkötős parasztlánykájával már az új idők, a készülő forradalom ízlését vetíti elénk. 1760 körül készült művét a felvilágosodott ízlésű Katalin cárnő 1768-ban szereztette meg egy brüsszeli gyűjteményből. A gáláns életképek modorának újszerűbb, mesteri kivitelű, világszerte ismert darabja Jean Honoré Fragonard (1732-1806) A lopott csók című ké- pecskéje, melyet a varsói udvari gyűjtemények eladásakor, 1895-ben szereztek meg a Téli Palota részére. Az orosz arisztokrácia, majd a századforduló idején kialakuló nagypolgárság ízlése továbbra is elsősorban a francia festészet felé fordult. Ennek köszönhető, hogy a XIX. századi francia mesterek műveinek páratlan sorozata van az Ermitázsban. A bemutatott anyagból kiemelkedett Auguste Renoirnak (1841-1919) 1885-ben készült, Kislány ostorral című műve. Az 1880-as évek francia mesterei az arckép-, életkép- és tájképfestészet terén tevékenykedtek elsősorban. A tájak között Jules Dupré (1811-1889) még kissé régies Nyári tája., Alfred Sisley (1839-1899) felszabadult színezésű, A Szajna Saint Mammesnál című, 1884-ben készült műve, valamint Mar- quet (1875-1947) a párizsi Szajna-partot a Louvre palotájával és a Pont Neuf-fel ábrázoló képét emelhetjük ki. Új hang és a déli szigetek kegyetlen élességgel sugárzó világossága jellemzi Paul Gauguin (1848-1903) 1893-ban, Tahitin, harsogó színekkel festett művét. A tahiti nő gyümölccsel című, itt bemutatott képe, a mester egyik legértékesebb ilyen jellegű alkotása. A jelenleg a moszkvai Puskin Múzeumban látható, később Leningrád- ban, majd Párizsban bemutatásra kerülő hatalmas Matisse-kiállítás nem tette lehetővé, hogy ettől a kiváló, különös mestertől is képet kaphassunk a budapesti kiállításra. Ezzel szemben Pablo Picasso (1881- ) ún. kék korszakából való, döbbenetes egyszerűségű Női feje és az 1912 körül készült, kubista törekvéseket mutató Csendélet fuvolával méltó módon zárta ezt a rendkívüli jelentőségű kiállítást, melyet a leningrádi Ermitázs francia anyagából válogattak a Szépművészeti Múzeumban való bemutatásra. Harasztiné dr. Takács Marianna 21
