Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 3. szám
LOUIS LE NAIN: LÁTOGATÁS A NAGYANYÁNÁL FRANCIA FESTMÉNYEK AZ ERMITÁZSBÓL 1917. október 25-ről 26-ra virradó éjszakán a Péter Pál-erőd és az Aurora cirkáló ágyúinak segítségével a bolsevikok elfoglalták a leningrádi Téli Palotát és a vele egybeépült szárnyépületet, az ún. Ermitázst. Október 26-án reggel a palotát, melyet Katalin cárnő részére az olasz-francia építész, Rastrelli tervezett, már vöröskatonák és matrózok őrizték, s a benne felhalmozott kincseket megmentették az orosz nép, az egész emberiség számára. így vált a világ egyik legjelentősebb múzeumává az egykori cári palota, melynek 1050 termében a festészeten kívül az ókori keleti, görög-római, ipar- művészeti, történeti rajz- és szoboranyag hihetetlen tömege halmozódott fel. A múzeum-palota alapos megismerésére még a szakembernek is hosszabb időre van szüksége. Ma már alig van a világon olyan jelentős, tudományos szempontból számottevő kiállítás, ahová az Ermitázs képgyűjteményéből ne kérnének néhány fontos alkotást. így volt ez 1965-ben is, amikor a Szépművészeti Múzeum spanyol kiállításán néhány ismert festménnyel egészítettük ki a be20 mutatott anyagot. Most azonban első ízben külön kiállítást küldött Budapestre a leningrádi Ermitázs, mellyel különösen kiváló remekekkel képviselt anyagának, a francia gyűjteménynek 25 képe jutott el Budapestre. A kiállítás képei a XVII-XX. század francia festészetének legismertebb mestereitől származnak. Ezek, együttesen a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításán látható művekkel, a nyugat-európai festészet e jelentős iskolájának valamennyi kiemelkedő irányzatával megismertetnek. Elsőként a polgárosodóXVII.század kiemelkedőérdekességű alakjának, Louis Le Nain-nek (1598-1648) Látogatás a nagyanyánál című életképe ragadja meg a figyelmet. A Le Nain fivérek szinte kizárólag paraszti életképeket festettek. A fény és az árnyék szabadon és néhol szokatlan realitással emeli ki vagy bújtatja árnyékba az egyszerű köntösben, mesterkéletlenül egymás mellé állított parasztcsalád tagjait. A kép történetének még külön érdekessége, hogy azt 1770-ben a híres Crozat-hagyatékból, Párizsból szerezték meg a cárnő részére. Louis Le Nain ifjabb kortársa, az életének jelentős részében Rómában működő Nicolas Poussin (1594-1665), akinek Levétel a keresztről című nagyhatású alkotását ugyancsak Katalin cárnő szereztette meg a drezdai Brühl- gyűjteményből. Sebastian Bourdon (1616-1671) történeti tárgyú kompozíciója, Augustus Nagy Sándor síremléke előtt, ugyancsak a párizsi Crozat-gyűjteményből került Pétervárra. De vásárolt a cárnő párizsi nagykövete, Galicin herceg is képeket, nemcsak az Ermitázs, de a maga számára is. Innen való Poussin sógorának, Gaspard Dughetnek (1613-1675) Viharos táj című, 1665-ben készült műve, melyet a herceg hagyatékából vásároltak meg 1886-ban. Az ugyancsak Rómában működött Claude Lorrain (1600-1682) gyengéd H. FRAGONARD: A LOPOTT CSÓK
