Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 2. szám
Kövezik a Kaposi utcát Apám és Piocsek bácsi vörösbor mellett A századforduló és a XX. század elején a magyar festészet egyik legnagyobb alakja Rippl-Rónai József. Művészete Munkácsy útmutatásával indult, majd a francia posztimpresszionistákhoz csatlakozva kora legmodernebb felfogását képviselte. Kaposváron született 1861-ben, 26 éves korában került Párizsba, ahol az akkor már világhírű magyar mester, Munkácsy vette pártfogásába. „Gondolom, 1889-ben, felkeresett egyszer Munkácsy műtermemben. Nő fehérpety- tyes ruhában című képemet festettem éppen. A kép minden egyéb része — a fej, illetőleg az arc kivételével — készen volt. Mai napság is legtöbbször ezt a metódust követem: így ha a többi rész majdnem teljesen kész és kedvemre való, sokkal több igyekezettel festem meg a fejet is... Énbennem már ekkor érlelődött meg az egyenlő módon való festés hite; a kép minden részét egyformán fontosnak tartottam, nem adtam elsőbbségi jogot egyes részeknek...” Kapcsolatba került a francia művészet korabeli nagyjaival, az ún. Nabis- csoporttal, Maillol-lal, Bonnard-rai, Vuillard-ral és a többiekkel, s velük együtt élt és küzdött az „artnouveau”- ért. Közben több mint egy évtizedes párizsi tartózkodása alatt megalkotta stílusa úgynevezett fekete korszakának remekeit. „Nem mintha feketének láttam volna a dolgokat, hanem mert a feketéből kiindulva akartam azokat megfesteni. Az a meggyőződés támogatott ebben, hogy az ilyen festésnek éppúgy jogosultsága van, mint a lila, kék vagy más színből kiinduló s abban megoldott festésnek.” 1900-ban hazaköltözött Párizsból és szűkebb hazájában, Somogyország- ban, Kaposváron virult ki palettája. „Idehaza az intim élet adta meg az inspirációkat. A család, rokonság, ismerősök szokásait, életét figyeltem meg. Kisvárosi alakok, típusok érdekeltek... a kőműves, a tanár, a pap, a pintér, a suszter, az asztalos — mindmegannyi karakterkép.” Pazar sorát festette ekkor a kisvárosi interieur-öknek. Ezt követő úgynevezett pöttyös vagy kukoricás (harmadik korszakában), melynek stílusa a poin- tilizmusra emlékeztet, ezzel a technikával — a színeket csak foltokban egymás mellé helyezve, a formákat éles kontúrokkal körülölelve — újabb remekműveket alkotott. Kortársai körében ez a dekoratív stílusa sok ellenzést váltott ki, de ma már egy félévszázad távolából nézve tudjuk, hogy ezek az alkotásai a magyar szecesszio- nista festészet csúcsát jelentik. I
