Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 2. szám

sének időpontját a XVII. század végében állapítja meg. Tipikus késő­reneszánsz, nyugodt, kiegyensúlyo­zott formájú székek ezek, amelyek díszítési módjuk révén is beillesz­kednek a század végének ún. ..nagy- virágos stílusába’'. A háttámlán levő elmer kétségkívül amellett bizonyít, hogy a hercegi rang megszerzése- után készülhettek, ugyanakkor létre jöttük végső határát az 1721-es inventárium adja, ahol is tudomá­sunk szerint először említik e szé­keket a kincstár fontos darabjai között. A kronológia leszűkítéséhez a cimer- ábrázolás alapján jutunk el. A her­cegi címer középpontjában láthatjuk az adományozó Lipót nevének kez­dőbetűjét, amelyet a négyfelé osztott pajzs fog közre. Az első és negyedik mezőben kezében kardot és virágot tartó, koronán álló szárnyas griff, a második és harmadik mezőben vízszintesen két részre osztott terü­leten, kezében virágot tartó koro­nás oroszlán, illetve három stilizált virágszál helyezkedik el. A széken levő címeren — amely az Esterházy hercegi elmer kialakulásának kez­deti stádiumát jelzi — a griff koronán áll ugyan, de kezében csak kardot, az oroszlán pedig csak virágot tart, s a címerállatok fején még nincs korona. Hasonló, illetve majdnem azonos címer a máriacelli templomban levő festményen fordul elő. Tudjuk, hogy Esterházy Pál nádor még Buda ostroma előtt családjával Má- riacellbe menekült, s fogadalmat tett egy oltár felállítására. 1689-ben váltotta valóra az Ígéretet, óriási méretű processiót vezet a régi kegy­helyre és hálaadásul egy nagyméretű festett képet vitt öregcellbe. A kép őt és feleségét ábrázolja életnagy­ságban, köztük a kismartoni várkas­téllyal, háttérben Fraknó várával. A nádor mellett láthatjuk azt a bizo­nyos harcegi elmert, amelyet ana­lógiaként kívánunk felhozni. Tekin­tettel a festmény keletkezésének pontos idejére és a székeken, illetve a képen levő címerhasonlóságra, az ezüstözött székek készítésének idő­pontját 1688—89-ben állapíthatjuk meg. Hátra van még a mester, vagy leg­alább a karosszékek készítési helyé­nek meghatározása. A XVII. század második felében gyakran találko­zunk ezüst-, illetve fémbevonatos tárgyakkal. Pál nádor 1680-ban írott feljegyzései között olvashatjuk, hogy az eljegyzéshez szükséges dol­gok között van egy ezüst műves láda, ,,az mint szoktuk csináltatni”. Aztán: Cumberland osztrák herceg kincstárában is szerepel négy ezüst szék, amelyeknek leírása megegye­zik Pál nádor székeivel. A Cumber- land-féle székek mestere Philippe Jacob Drentvett. Ugyancsak e csa­ládból származó Ábrahám Drentvett készítette a stockholmi ezüst tró­nust, s nem szabad a kutatónak arról sem megfeledkezni, hogy az Ester- házy-kincstárban több olyan tárgy- gyal találkozott, amelyeket az augs- burgi Drentvetteknél rendeltek meg. Az Esterházy-féle ezüstözött székek mestere tehát ha nem is szászszázalékosan maga Drentvett, mindenképpen az augsburgi meste­rek iskolájában tanult, esetleg ma­gyar ötvös. Utóbbi feltevésünket az is alátámasztja, hogy a XVII. század második felében Magyarországon nagy virágzásban volt az ötvösművé­szet, hiszen ez a kor, hogy mást ne mondjunk. Kecskeméti Ötvös Péter kora. .. A darabokra zúzott, rozsda és bomba által pusztított széket amennyire lehetett, sikerült szóra bírni, de hasonlóan nem lesz könnyű a kutató után a restaurátor munkája sem. Mégis reméljük, hamarosan kiállí­táson is találkozik e székekkel az Iparművészeti Múzeum közönsége. Vadász Erzsébet foto: Kárász Judit A lakás hasznos és szép díszei a faragott fából készült ajándéktárgyak Keresse fel az V., Szabadsajté u. 6. V., Váci utca 2. VII., Lenin krt. 17. VII., Rákóczi u. 56. sz. alatti

Next

/
Thumbnails
Contents