Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 1. szám

ban áll meghatározott számú jávorszarvast, karibu-t (alaszkai rénszarvas), medvét stb. elejteni, sezek húsa komoly szerepet játszik az alaszkai háztartásban.

A pézsmatulok az Északi-sark körüli hideg öv állata, rendszertanilag és nagyságra is valahol a szarvasmarha és a kecske közt áll. Alaszkában a múlt század végén kiirtották, de 1930-ban újra betelepítették, s ma már jól elszaporodott. Teal professzor és társai háziasítani akarják s kísérleteik jól haladnak.

Elhagytuk Seattle-t, s az óceán partvonalát követve repültünk Kanada fölött észak felé. A gépet izgatott csivitelés töltötte be: egy eszkimó iskola két osztálya, vagy hetven 15—16 éves fiú és lány utazott hazafelé iskolai kirándulásról. A mellettem ülő két csitri kenyér nélkül ette a sültkolbászt és a rántottét, s nyilván a többi ugyanígy csinálja: még nem szoktak rá a kenyérre. Anchorage-ban megismétlődött a seattlel jelenet: megint nem volt hely a tovább menő gépen. Méltatlankodásomra az Alaska Airlines alelnöke is előkerült:

— Nagyon sajnálom, uram, de senkit sem szállíthatunk le a gépről, hogy önnek helyet adjunk. Ha megengedi, gondoskodok a programjáról. És Mr. Garvin a 40—45 éves szimpatikus üzletember, mikor megtudta foglalkozásomat, elvitt egy a repülőtértől kb. 70 km-re levő mezőgazdasági kutató- intézetbe, állattenyésztő farmokra, és egy még a régi időkből itt maradt orosz faluba

— Alaszkát éppen száz éve vásárolta meg az USA a cári kormánytól — majd végűi is este kilenckor indulhattam tovább, Fair- banks-ba. A repülőtérről mindjárt a szállásomra vittek, Teal professzornak a házi- asítási kísérletek vezetőjének házába. A csinos gerendaház közvetlenül a Chena folyó partján áll. (Azóta olvastam, hogy a folyón négyméteres áradás vonult végig! nem tudom, áll e még a ház?)

Már közel egy éve nyomozom Ford-ösz- töndíjasként Amerikában az állatok háziasítását. S most indulok a nagy kalandra, fel Északra, az USA legfiatalabb államába, Alaszkába. Alaszka számomra valahogy mindig a ködös messzeségben élt, s képzeletemben eszkimókat, indián totemoszlopokat, érintetlen ősvadont, medvéket, jávorszarvasokat jelentett.

Ez a nap rosszul kezdődött. Tegnap este jöttem át ide Seattie-ba, a kanadai határ mellé, San Franciacoból, s ma reggel akartam továbbmenni Alaszkába. Indulás előtt azonban kiderült, az United Airlines, amely a jegyemet kiadta, elfelejtette értesíteni az Alaska Airlines-t, s így nem volt helyem a Fairbanks-be menő gépen. Rövid tanakodás után azonban feltettek egy gépre, amelyik a valamivel délebbre fekvő Anchorage- ben tesz le.

Reggel egyenesen a pézsmatulok telepre mentünk. Persze dzsippel, mert itt azzal járnak, vagy féltonnás, magas építésű teherautóval, mert az altalaj fagyos és az utak tavaszra annyira tönkremennek, hogy más autóval lehetetlen rajtuk közlekedni. Meg aztán a tundrára csak ilyen kocsikkal lehet kimenni, márpedig az alaszkaiak nagy vadászok. Az állam minden polgárának jogá-