Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 1. szám
néhol még látni az úttörők kunyhóit is Mindenesetre a világ egyik legszétszórtab- ban épült városa, mert 13 000 lakosa legalább harminc kilométeres körzetben él. A befogott állatok ott jártamkor ellették első borjaikat. A kicsinyek nagyon helyesek, amint buta borjú-pofácskával igyekeznek kiválasztani a sok szőrgomolyag-tehén közül az anyjukat. Reggel kis repülőgépet béreltem, hogy kirepüljek a tundra fölé. Szerettem volna kicsit többet látni az állatvilágból. A gép kisebb volt, mint gondoltam, s kicsit meghökkentem amikor a pilóta félkézzel megemelte a farokrészt, és így fordította a gépet az indulás irányába. Szinte cipőkanállal kellett hármunkat belehúzni s a tundra fölött úgy dobálták a szélrohamok, mint a gyufásdobozt. Ehhez hozzájárult még az is, Délután egy terepjáró kocsival kirándultunk a környékre, hogy a vad állatvilággal is megismerkedjek. Nem kellett messzire mennünk, a vezető közvetlenül a város szélénél akkorát fékezett, hogy majd kiestem a szélvédőn. — Oda nézzen! — kiáltotta. Egy jól megtermett jávorszarvas tehén bukkant ki két borjával az erdőből, s közeleHalátzók szállott dolgozik itt-ott. Ez a telep is kihalt, már csak üres, omladozó kalyibákból áll, lakói ki tudja merre szóródtak szét? Nyaranta azonban megélénkül, amatőr aranyásók jelennek meg, akik itt töltik szabadságukat, inkább csak szórakozásból kincs után kutatva. Teal professzor is itt mosta az aranyat felesége jeggyűrűjéhez. Déleiőtt az egyetemen voltam. Kétezer diákja van, köztük sok eszkimó és indián. Sok szakállast látni, de ezek nem ugyanazok, mint a hippiek vagy a beatnikek: Alaszkában még mindig van valami a régi pionir-hangulatból, s emiatt minden férfi, aki ad magára, nyárra szakállt növeszt. Fairbanks főként a Teal-ékéhez hasonló gerendaházakból áll, de sok a panelház és Alaszkai ház dett felénk a mocsárban. Ügyet se vetettek ránk, lassan sétálva rágták a fenyők fiatal ágait, és furcsa, az ősvilágbói itt maradt formáikkal eltűntek a fenyőrengetegben. Fairbanksba látogattunk, az aranyláz sala- monkori központjába. Még húsz évvel ezelőtt is az arany volt az egyetlen téma a városban. Ma azonban már mindez a múlté, kisember számára az aranymosás nem kifizetődő, csak nagyvállalatok csinálják, óriási kotrógépekkel. Az aranyásó telepek elnéptelenedtek, legfeljebb egy-egy meghogy 3—500 méter magasan repültünk, mikor azonban a pilóta észrevett egy-egy medvét vagy jávorszarvast, zuhanórepülésben csapott le rá, hogy jobban láthassuk. Elég sokat szenvedtem a repülésnek eme, számomra szokatlan formájától, de az elém táruló kép mindenért kárpótolt. Gépünk fenyőerdőkkel és milliónyi kis tóval borított síkság fölött úszott. A tavakban vízinövények után kutató jávorszarvasok, méltóságteljesen úszkáló hattyúk, partjukon halászó fekete medvék. Hóávárak a falu szélín Május 19 Ptzsmatulok-csaldd
