Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 2. szám

— Októberben a Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállítás nyílik irodalmi illusztrációiból.

— Nem tudom, mennyire pontos ez a meghatározás — gondolkodik el. — A merev kategóriákat mindig érvénytelennek éreztem a magam számára. Sohasem volt egyetlen kifejezési formám, festőnek indultam, aztán legalább annyira fontos szerepet kapott az életemben a plakett, a grafika, a kisplasztika, a szobrászat. Ezen én nem lepődöm meg, csak a kritikusok — dehát ők szeretnek meglepődni, én meg arra gondolok, hogy a művészet történetében végtelen azoknak az alkotóknak a sora, akik nem ragaszkodtak egyetlen kifejezési formához

— Miehelangelótól Picassóig megszakítatlan ez a sor, és ma sem ritkák a hasonló egyéniségek, az egészen fiatalok között sem.

— Ne keressünk meghatározásokat, de mondjuk meg, mi is lesz az októberi kiállításon.

— Igen tág értelemben vett illusztrációk: nem illusztratív, de az irodalommal valamiképp összefüggő művek a természetesen kifejezetten műhöz kapcsolódó rajzok mellett. Sok portré: Kassák, Szabó Lőrinc, Babits, Tersánszky, és mások, vagy harmincán összesen. Sok plakett is, kitűnő színészekről híres drámák nagy szerepeiben: Pécsi Sándor mint Aesopus Figuerola darabjában, Paul Scofield, mint Lear király, Jean-Louis Barrault, és mások, no és a kedvencem, Becket Godot-ra várva

című darabja ihletésére készült kompozícióm, és egy sor Lighea, Lampedusa hires könyve nyomán.

— Könyvillusztrációk?

— Sok Olcsó Könyvtár és Kincses Könyvek borító, Ady és Arany János illusztrációk, Képes Géza könyvéhez, a Kő és festék-hez rajzok, rajzok Illés Endre Színház című kötetébe, Devecseri Gábor bűbájos, még 1945-ben Irt Állatkerti útmutató gyerekeknek című könyve rajzai, litográfiák, plakettek —, ezeket különösen nagyon szeretem.

— Honnan ez a mély és többévtizedes vonzódás az irodalomhoz, az írókhoz —, sőt más művészetekhez és más művészetek művelőihez, elsősorban muzsikusokhoz is?

— Régi história. Művésszé válásom körülményei folytán nekem nem voltak képzőművész évfolyamvagy főiskolai társaim. Annál több hozzám hasonló korú Íróval, költővel, muzsikussal ismerkedtem meg. Illyés Gyulához, Weöres Sándorhoz, Szabó Lőrinchez, Tersánszkyhoz, s még sok más íróhoz gyermekkori, ifjúkori barátság fűzött és fűz ma is. A zene meg régi nagy passzióm és szerelmem. Érthető, ha muzsikusokkal is gyakran kerültem mély, igaz barátságba. És a színészek — külön világ, a tetemtő művészet egy olyan sajátos területe, amely valamiképp a mi munkánkhoz hasonlít, csak annál sajnálatosan múlékonyabb, tünékenyebb. Ezért is