Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 2. szám
szeretnék egy-egy jeles alakítást képzőművészeti eszközökkel megőrizni. — Zenében a barokk muzsika a kedvence, irodalomban a maiak. És a képzőművészet? — A zenében valóban a zenei barokk, Vivaldi, de még inkább Scarlatti, Corelli, az egész olasz virágkor. De irodalomban már nem ilyen egyértelmű a vonzódásom: bár Weöres kötetei, különösen a fiatalkoriak, számomra „a” költőt idézik, s rajongok a vívódó Szabó Lőrinc, az elhivatottság-érzettől szinte lobogó Illyés, a szigorú Kassák vagy a sajátosan felfűtött Juhász Gyula és az egészen különleges szint képviselő Pilinszky János költészetéért, legalább ennyire szeretem Rimbaud-t, Adyt, és talán mindenki előtt Arany Jánost. No és a képzőművészet? A settecetto. Meglepő? Hát van izgalmasabb kor, mint Michelangelo, Leonardo kora? És ismer-e a modern képzőművészet története nagyobb, mindent alapjaiban megváltoztató forradalmat, mint ami Masaccio és mondjuk Leonardo között lezajlott? Pedig mindössze ötven év volt közöttük. A zenében js azért emelem valamennyi kedvencem fölé Mon- teverdit, mert ő volt a korszak legmerészebb újítója, a legzseniálisabb újat kereső. — Nincs ebben a mesterségüket valóban mesterien tudó mesterek iránti tisztelet is? — Dehogy nincs, sőt talán ez a legerősebb tényező. Azt hiszem, manapság feledik, hogy a képzőművészet mesterség is. A régi kifejezések: képíró mester, képfaragó mester világosan utalnak arra, hogy a művészi tevékenység nem kismértékben mesteri fokon űzött művesség is. Engem például maga ez a művesség, amely a reneszánsz művészek oly irigyelt tulajdona volt, ma is leginkább izgat az alkotásban. Egy szobrom, rajzom addig érdekel igazán, amíg meg nem csinálom. így, ezzel a szóval: csinálom. A létrehozás művességi jártasságot igénylő folyamata az alkotás szerves része. Amíg egy kőtömbből szobor lesz, amíg egy üres papírból rajz, amíg egy darab bronzból plakett, az mindennél Iz- gatóbb. Ez az öröm tetszik nekem a settecento művészeiben. És nem szégyellem, hogy szeretem a régieket. Michelangelo régi bútorok és műtárgyak közt élt, Picassónak esze ágában sincs valami hipermodern műtermet berendezni — inkább egy nagyon régi házban, régi holmik közt dolgozik. — Nincs ez a régi művészeteket kedvelő Borsos Miklós ellentétben a Ligheák, a Go- dotra várva, a Napbanéző és annyi más szobor alkotójával, Borsos Miklóssal? — Lehet. És ha igen? Törjék a fejüket rajta a műkritikusok, és magyarázzák meg. Én rájuk hagyom az esztétikát. Magam inkább csinálom, amit úgy érzek, nem lehet; nem csinálnom. Az utókor aztán majd megírja a maga címkéit. De ezek a címkék azt hiszem sohasem zavartak egyetlen alkotó művészt sem, akár festő, akár muzsikus, akár író volt az illető. Takács István Fotó: Szabóky Zsolt ^SIsEâSISSIsIalSISIilsSIâlalâlsIsISIâlsIsIilsIâlsSISIâlSIâlâlsIsIsIsIS
