Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 2. szám

fey }.4*1

Ady Endre: Elbocsátó, ss(ép üzenet

Milyen régen és titkosan így volt már: Sorsod sxépitni hányszor adatott Ámító kegyből, szépek szépiért Forrott és küldött ékes Léda-zsoltár. Sohase kaptam, el hát sohse vettem: Átadtam néked szépen ál-hitét Csókoknak, kik mással csattantanak S szerelmeket, kiket mással szerettem: És köszönök ma annyi ölelést,

Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát, Amennyit férfi megköszönni tud,

Mikor egy unott, régi csókon lép át.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen, Akartam látni szép hullásodat S nem elhagyott némber kis bosszúját,

Ki áll dühödten bosszú-hímmel lesben. Nem kevés, szegény magad csúfolását, Hisz rajtad van krőzusságom nyoma S hozzámtartozni lehetett hited,

Kinek múlását nem szabad, hogy lássák, Kinek én úgy adtam az ölelést,

Hogy neki is öröme teljék benne,

Ki előttem kis kérdőjel vala S csak jöttömmel lett beteljesedve.

Törjön százegyszer, százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,

Ha hitted, hogy még mindig tartalak,

S hitted, hogy kell még elbocsáttatás. Százszor sújtotton dobom, lm, feléd Feledésemnek gazdag úr-palástját.

Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is, Vedd magadra, mert sajnálom magunkat, Egyenlőtlen harc nagy szégyenlért, Átázásodért, nem tudom, miért.

Szóval, már téged, csak téged sajnállak.

És milyen régen nem kutattalak Fövényes múltban, zavaros Jelenben S már Jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján Milyen régen elbúcsúztattalak.

Milyen régen, csupán azt keresem,

Hogy szép énemből valamid maradjon.

Én csodás, verses rádfogásaimból S bíztasd magad árván, szerelmesen. Hogy te is voltál, nemcsak az, aki Nem bírt magának mindent vallani S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Lezörögsz-e, mint rég hervadt virág Rég-pihenő imakönyvből kihullva Vagy futkározva rongylg-cipeled Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát S, mely végre méltó nőjéért rebeg, Magamimádó, önmagam imáját?

Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg, Csillag-sorsomba ne véljen fonódni S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak. Általam vagy, mert meg én láttalak S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.