Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 1. szám
a pápai helytörténeti múzeumban A r' jövő évben ötvenéves fennállását ünneplő budapesti Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum újabb érdekes témájú kiállítással örvendezteti meg rövidesen vidéki barátait. Az 1950- és 60-as évek nagysikerű vidéki vándorkiállításai — India művészete, Japán fametszetek, Modern kínai iparművészet, Keletázsiai bronzok és fametszetek stb. — után ázsiai fegyvereket mutat be a múzeum június 1-én megnyíló kiállításán Pápán. A kiállítás anyaga térben és időben is hatalmas távlatokat ölel fel. A több ezer éves hagyományú ázsiai fegyverművészet sajátos jellegét már az ízelítőként bemutatott régészeti leletek eredeti, helyi fegyver- és eszköztípusai is jól érzékeltetik: az Indus-kultúra anyagához tartozó, i. e. III. évezredi rézbalta, a kaukázusi bronzkor végét képviselő kobáni kultúra remek baltatípusa, a délszibériai, minuszinszki fokosok és szép, állatfejes késtípusok, vagy az i.e. I. évezred derekáról származó kínai ko-tőrbalta. A középkorban és az újkor elején a kiváló pengéjű keleti kardokat és tőröket rendkívül nagy becsben tartották Európában is és gyakran európai felszereléssel látták el a keleti pengéket. Egy- egy híres keleti kard körül nemcsak abban az ázsiai országban alakultak ki legendák, ahol azt készítették, hanem több ilyen utalást találhatunk a középkori európai irodalomban is. A bemutatásra kerülő anyag zömét képező 17—19. századi fegyverek nagyobb földrajzi egységek szerint lesznek csoportosítva. A tárgyak nemcsak helyi, keleti jellegük miatt érdekesek, hanem a fegyver- és iparművészet szempontjából is tanulságosak. Számos eredeti díszítőanyagot és mintát találhatunk rajtuk: elefántcsont és fafaragást, nielíós díszítést, a legfinomabb lakkborítást, sajátos keleti fémötvözeteket stb. A közelkeletí szálfegyverek között megtaláljuk az iszlám hitére tért népek híres kard- és tőrtípusait: a török szultáni seregek fegyverét, a csontmarkolatú jatagánt, a perzsa samsir-szabját és a niellós díszítésű kaukázusi tőröket. A kitűnő, sokszor damasz- kolt pengéken a vésett díszítésen kívül gyakoriak az arany vagy ezüst tausírozású arab betűs feliratok is, sok esetben a fegyvert készítő mester nevével és évszámmal ellátva. A török harci szekercéket sokszor már csak hatalmi jelvényként használták. Az arabok számára a kard volt a legfontosabb fegyver és egyik híres korai hódítójukat „Allah kardja” névvel tisztelték. Csodás történetek szerepelnek a közelkeleti mondavilágban a Zulfikár nevű híres kardról, melyet a legenda szerint még maga Mohammed próféta zsákmányolt egy csatában és a fiatal Ali forgatott a legügyesebben. Az indiai acélt már az ókorban is több országba exportálták. A középkorban híres „damaszkuszi” pengék is indiai acélból készültek, és csak azért kapták e nevet, mert a damaszkuszi piacon adták el őket araboknak és európaiaknak egyaránt. A kiállításon 41
