Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 1. szám
Arany tausírozású kard, India, XVIII, század. bemutatásra kerülő indiai fegyverek az indiai művészet késői fénykorából, a Mogul-korszakból származnak (1526—1756). Jellemző volt ekkor, hogy a fegyverek díszítésében nyugati, főleg perzsa elemeket alkalmaztak, és hogy az előkelők fegyvereit jade vagy más kőből készült markolattal és szlnpompás kőberakásokkal látták el. Eredeti formájú fegyvereket képviselnek az indiai katár-tőrök és a hegyilakó gurkhák erősen hajlott kukri-tőrei, melyek a 20. századig rettegett fegyverek maradtak. Mindkét tőrtipussal találkozhatnak a látogatók a kiállításon. A r'z Indonézia legismertebb fegyverfajtáját képező kriszek közül több jávai és bali-szigeti példányt is láthatunk majd. Ezeknek is kitűnő, damaszkolt pengéje van, melynek anyagához gyakran nikkeltartalmú meteoritvasat is felhasználtak. A penge egyenes vagy hullámos formájú lehet. A pengék finom erezete a tisztításként használt narancshéj maró hatásának eredményeként alakult ki, több generáció használata után. A kriszek markolatát művészi fa- és elefántcsont-faragványokkal látták el, de gyakori volt az arany- és ezüstlemez borítás is. Báli szigetén a kriszeket mágikus színjátékoknál is felhasználták és egy gonosz szellem varázslatára a tőrt nem az ellenfélbe, hanem saját testükbe szur- kálták a vad tánc közben. A borneói fegyverek közül bemutatjuk a jellegzetes markolatú, finom pengedíszű parang-ilang kardot is. A keletázsiai anyagban egy-egy kínai és koreai kard mellett a japán szamurájok kardjai és tőrjei szerepelnek majd nagyobb számban. Az ázsiai országokban, talán a penge készítését kivéve, a japánok fordították a legnagyobb gondot a kard készítésére és díszítésére, és magasfokú művészetté fejlesztették ki ezt. Századokon, sok generáción át működő híres fegyverkészítő csalá42 dók voltak. Egy-egy régi kardért szinte kisebb vagyont is képes volt fizetni egy daimyo vagy egy szamuráj. A japán kard szépségét a pengén kívül a kardtartozékok — a tsuba vagyis kézvédő, a markolat díszei, a mellé betűzött kis kések és tűk nyelei — művészi kiképzése adja. Ezek vasból és különféle japáni fémötvözetekből készültek, gyakran arany berakással. A kardtartozékok díszítésében versengő családok és iskolák páratlan változatossággal és finomsággal mintázták meg ezeket, felhasználva a kínai és japán legendák alakjait is a díszítésben. A japán szamurájok két kardot hordhattak: a hosszú katana-t és a rövidebb wakizasí-t, mellyel a harakirit is elkövették. Mindkét kardtípust láthatják majd a kiállítás nézői. A japán fegyverek sorát néhány hosszú szálfegyver egészíti még ki. A ' ' 4. század közepéről való koreai anaki 3. sír legnagyobb falfestményének másolata nemcsak a kiállítás hangulatát emeli majd, hanem igen fontos történelmi és fegyvertörténeti jelentőséggel is bír. Ezen a falfestményen a Kínából a koreai Kokuryo- királyságba menekült és ott 357-ben meghalt Tung Sou kormányzó ünnepi felvonulási menetét örökítették meg. A kormányzó kocsija körül vonuló zászlóvivők, íjászok, csatabárdosok, lovasok, páncélos gyalogosok, táncosok a korabeli viseletek és fegyverek páratlanul színes képét adják vissza. Ferenczy László
