Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 1. szám

ÓRA- ÉKSZERBOLTOKBAN

Vese petsenye

és borjú snitsli

TALLÓZÁS A VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM ÉTLAPGYÜJTEMÉNYÉBEN

Enni — nos, enni azt szeretünk. Az evésnek, főzés- és vendéglátás művészetének közismert nyomai vannak a magyar irodalomban; Galeotto udvari lakoma-leírásaitól, Móricz kivilágos virradatig tartó evészet beszámolóin át Krudyig, akinek hangja elcsukllk a megindulástól, ha egy rezgő leveshúsról szól, vagy Bordáig, aki egy Gargantua életszeretetével tudott írni a minden örömöket megtestesítő libasültről .. .

Ezúttal nem ilyen szépirodalmi művekről lesz szó, hanem az evés irodalmának prózaibb termékeiről — az étlapokról. De azért ezekben is akad líra, csak figyelmesen kell olvasni őket.

A Várban, a hangulatos Vendéglátóipari Múzeum mintegy 15 000 darab étlapot tartalmazó gyűjteményében tallózunk, amelynek válogatott anyagából nemrég kamara-kiállítást is rendeztek a Vendéglátóipari Technikumban. Hadd ne kezdjük a felsorolást ,,Már a régi rómaiak”-kal. Nézzük az első fennmaradt magyar nyelvű étlapot — a nyíregyházi levéltárban akadt rá a múzeum egyik munkatársa. A kézzel írt, Tariffa című ételjegyzék 1843-ból származik. Márkus Mihály vendéglőjében a következők voltak kaphatók: „Leves egy port- zió, Vastag étel, Betsinált, Mindenféle Tésztás Étel, Vese Petsenye, Frantzia módon készült Roszpradli, valamint Bornyu snitzli.”

A másik XIX. századi étlapnak, amelyet Gundel Károly őrzött meg, az eredetije elpusztult a második világháborúban. A fotókópia azonban megőrizte az első fennmaradt pesti étlap képét. A Nemzeti Casino 1844-es étlapjáról van szó; ez már gourmandoknak készült. Van rajta jércemayonnaise, pulyka-galantine, pomerániai libamáj, marinált rajnai lazac, vaddisznófő-pástétom ,. ..

A soron levő és ennél jóval puritánabb emléket Kossuth Lajos névaláírása teszi ereklyévé. Egy dunamenti kisvárosban élő idős asszony őrizte meg ezt az 184é-os étlapot, ugyancsak a Nemzeti Casinoból. Kossuth aláhúzta rajta, amit aznap rendelt. Ezek: kenyérleves, paprikás kecsege, beefsteaks és kolompár. Egy 1848-as étlap az Aranykéz vendéglőből (mai utca névadójából) galambhegy salátát, malatz- sültet, kácsát, kappant, mandola ivet és tzukros botot kínál, utána igazi franc, pezsgőt. A „böftök’. és a paprikáscsirke békés egymás mellett élésben szerepel a Szegzárdi uradalmi nagyvendéglő 1862-es ,,ét- ital- és szállásolási lap”-ján, amely a fogadói árakat is feltünteti, s így megtudhatjuk, hogy 1 szoba ára nappalra (!) 40 garas, éjjelre