Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 1. szám

1 korona, $ hogy egy „különös ágy” 40 garasba kerül, amely ár vásár­kor 60-ra emelkedik. Véghetetlen sorban jönnek elénk a jobbnál jobb képzettársításokat keltő ételek azon az étlapon, amelyet Gundel János uramnál az István főherceg szálloda éttermében nyújtott át az egykori frakkos pincér a vendégnek: Ostendei Victoria osztrigával kezdődik, majd császármadár következik áttört almával, fogoly lencsével, erdei szalonka croutonnal, őzgerinc olajbogyóval, továbbá rántott bárány, sertéscarré töltött káposztával, lúdmáj sauté gombával, ürüborda­szelet tökkel, kismadarak hagymával és végül szerényen, az étlap alján meghúzódva: borjúpörkölt és gulyáshús. Ez a legolcsóbb. A századforduló békebeli békéje az étlapokon is tükröződik. Valóban ez volt — ahogy Gundel Imre Írja — ,, a nagy evészetek fénykora”: nem kevesebb, mint tíz fogásból álló étrendet ismertet a Kisfaludy Társaság 1903-as díszlakomájának menükártyája. Ebből az időből származik egy amerikai magyar nyelvű étlap is: Theodor Roosevelt elnök tiszteletére adták 1896-ban a newyorki magyar köztársasági klubban, amelyen az előkelő nevű ételek között a csigaleves és a paprika chicken, képviseli a nemzeti színeket, meg a sorbet á Iá Kossuth és — a káposztásrétes. A kép, ami a Drechsler bortermelő és a képviselőház vendéglőse ét­lapját díszíti, ismerős: az Operával szemközti árkádos épületet áb­rázolja, ahol ma a Balett Intézet működik. „Rögtönös ételek” hirdeti az egyik alcím, $ benne többek közt ökörszem tojást kínál; a lap al­ján pedig arról biztosit a vendéglős, hogy bevásárlásait „csak fiatal hízott marhahúsból eszközli”. Nemcsak kultúrtöténeti dokumentum az étlap, hanem várostörté­neti is. A század eleji Terézváros bukkan elő a pilseni sörcsarnok kétnyelvű étlapjáról, amely a turóscsuszát így fordítja németre: topfen haluska. Az induló idegenforgalmat kiszolgáló Ritz étlapján pedig franciául díszeleg a menü. fme egy az ételek közül: Morilles á la creame aux oeufs sur le plat. Ez egyetlen étel neve. A Baross Szövetség klubja pedig ezt hirdeti étlapján, önérzetesen: „Borra­való nincs, százalékrendszer!” És mit ettek — ha pénzük volt — az írók és újságírók a New York „mélyvízében”? Mirigyrózsát, andaluziei módra? Ökörbordaközt? Göbölyös rostélyost lyoni módra? Aligha. Életünk azóta felgyorsult. A túlzsíros koszt érelmeszesedést okoz, az elhájasodás próbára teszi a szivet — állapítja meg a modern or­vostudomány. És különben sem érünk rá enni — úgy igazán. „Táplál­kozunk” az üzemi konyhán, vagy állva kapjuk be az ételt az önki- szolgáló büfében — legfeljebb a vasárnapi ebéd őrzi a régi evés- ivásokat. Meg néhány megsárgult étlap. Fencsik Flóra ÉTELEK ts ITALOK ÁRJEGYZÉKE a»^s—<-^s— $ram időmre ft* RESTAURATION ind BIER HALLE

Next

/
Thumbnails
Contents