Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 3. szám

Hazai szakemberek és turisták előtt egyaránt évtizedek óta szinte elérhetetlen cél Spanyolország, ahol pedig csaknem minden város páratlan gazdagságú múzeumot és csodálatos műemlékeket őriz. Az ország hosszú tengerpartjain görög és római telepek nyomai, északi városaiban komoran pompázó románkori emlékek, Kasztíiiában a spanyol aranykor, a XVII. század műkincseinek tömege fogadja az évenként mind nagyobb számban odagyűlő turistákat. Művészeti képének különösségéhez tartoznak az 1492-ig, Granada bevételéig mór uralom alatt állott déli tartományok arab emlékei, melyek között az egyetlen épen megmaradt XIV. századi arab palota, a granadai Alhambra a világon egyedülálló műemlék. Az arab mecseteket később keresztény templomokká alakították, mint a cordobai, páratlan szépségű épületet, ez történt az egykor népes zsidó hitközséget számláló Toledo két középkori zsinagógájával is, melyeket a krétai születésű nagy spanyol mester, El Greco egykori házának közvetlen közelében ma múzeumként mutogatnak. Spanyolországban van a világ egyik leggazdagabb képgyűjteménye, a madridi Prado, melynek kincseit V. Károly (spanyol nevén I. Károly) császár, húga Mária, özvegy magyar királyné, a mi Mohácsnál elesett II. Lajosunk özvegye, majd Károly fia II. Fiilöp és utódaik gyűjtöttek össze. Ebben a múzeumban található a gazdag gótikus gyűjtemény mellett, a XVII. század nagy

8

spanyol mestereinek legteljesebb gyűjteménye. Tudnivaló, hogy a napóleoni háborúkig, tehát gyakorlatilag 1808—1812-ig, spanyol festő műve csak elvétve hagyta el az országot. Az európai műgyűjtők és kereskedők kevésre értékelték, alig ismerték még az olyan azóta világhírűvé vált művészeket is, mint El Greco, Velázquez, Murillo, Zurbarán, Alonso Cano. Jóllehet Napóleon „művészetkedvelő” tábornokai alaposan megdézsmálták, mielőtt Párizsba, a megalakítandó „Musée Napoleon”-ba küldték az elkobzott egyházi és királyi műkincseket, mégis a roppant műtárgyállománynak csak kisebb része hagyta el a Pireneusok láncától védett országot.

így magyarázható, hogy a Prado pompás, ma is korszerű épületében teremsorokon át csodálhatják a látogatók El Greco, Velázquez, Goya remekeit, majd a középponti nagy teremben, mely végigvonul a múzeum egész első emeletén, Murillo, Ribera, Alonso Cano és Zurbarán legismertebb művelt. És amikor ennek a csaknem 100 méter hosszú folyosónak a végére ér a látogató, egy kisebb teremben Goya legjelentősebb képmásai között, szemben egymással, a felöltözött és ruhátlan Maya, az egyetlen spanyol festő által festett és Spanyolországban őrzött női akt fogadja a nézőt.

Tizlano: Danae (Madrid, Prado)

Az alhambrai kastélyW oroszlános udvara \