Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 3. szám

A Prado remekei között külön említést érdemelnek Tiziano festményei, melyeket zömmel V. Károly és II. Fülöp, néhányat Mária királyné még németalföldi helytartónő korában rendelt a velencei mesternél. Az igen szoros kapcsolatok magyarázzák a Prado kiváló németalföldi gyűjteményének kialakulását is. Hiszen a XVI. és XVII. században egész Németalföld, később pedig Flandria, melynek leghíresebb mesterei a XVII. században Rubens és tanítványa Anthonls van Dyck, spanyol tartományok. Jelentős művészei sokat dolgoznak a spanyol uralkodók számára, innen magyarázható képeiknek viszonylag nagy száma a Pradó- ban. Ugyanekkor a függetlenné vált protestáns Hollandia művészete csak néhány művel van ebben a rendkívüli képtárban képviselve.

Az udvar ízlése a XVIII, században, elsősorban a Bourbon dinasztia révén, erősen franciássá válik. Innen a sok, jobbára kevésbé jelentékeny francia képmás és barokk kompozíció. De az uralkodónak nem különösen jelentékeny IV. Károly olyan festőt tüntetett ki kegyeivel és az udvari festői címmel, mint az ara- góniai Goya, aki nemcsak a hazai, de az európai festészet egyik legjelentékenyebb alakjává válik. A Prado földszintjén teremsorok mutatják be alkotásait, a XVIII, század hetvenes éveiben készített falikárpit-tervektől kezdve egykori madridi otthonának a „Quinta del sordo” (A süket háza) falaira készült feketefehér falképeken keresztül a késői remekekig, mint a francia- országi önkéntes száműzetésében festett „A bordeauxi tejeslány” című alkotása, mely felfogásban a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött két későbbi életképének, „A vlzhordó leány”-nak és „A köszörűsének közeli rokona. Erről a két festményről érdemes tudni, hogy ezek még Goya életében, 1820- ban kerültek eladásra Bécsben, ahol azokat az Esterházy gyűjtemény részére megszerezték.

A madridi Prado megtekintése, nemcsak a szakértők, de az egyszerű turisták részére is csodálatos élmény, termeinek tanulmányozása több napot vesz igénybe.

De a Pradoban való látogatás nem meríti ki a madridi múzeumokat. Hiszen itt őrzik a híres Altamira-i barlangképeket a régészeti múzeumban, számos magángyűjteményből közgyűjteménnyé vált múzeum palotaszerű interieurban mutatja be a remekművű ötvöstárgyakat, porcelánokat, rajzokat, szobrokat, festményeket.

Valamennyi között a legjelentősebb az Alba hercegek palotája, melyet csak külön engedély megszerzése után lehet megtekinteni.

Madridtól nincs messze a XVI. század harmadik negyedében épült El Escorial, II. Fülöp kedvelt tartózkodási helye, mely templom, kolostor, kripta és palota egyben. Hatalmas, szigorú épülete számos belső udvart kerít. A jámbor király szent Lőrinc tiszteletére emeltette és a szent martiromságának eszköze, a rostély, melyen elevenen megégették, volt az épület alaprajzá9