Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 2. szám
Első történelmi eszmélésünk a lakóhelyünkhöz kötött. Ha eltűnik egy ház vagy egész utcasor — s korunkban de gyakran előfordul ez —, tűnődni kezd még a gyerek is a volt- nincs furcsaságán. Azt mondjuk, ott állt örök időre építetten és most semmi sincs a helyén. Vagy éppen fordítva. A tabániak — pedig hol van már ez a legendás városrész — még most is minden évben találkoznak. Ha jól tudom, krumplibúcsúnak nevezik múltidéző ünnepüket.,,Emlékszel erre meg erre az utcára?” ,,A vendéglőre?” ,,A mi házunk ott állt, ahol most a teniszpálya van.” Öregek, őszhajúak, akik beszélnek, s körülöttük gyerekeik, unokáik kíváncsian hallgatnak. A tabáni városrész? Dehát mi volt ott azelőtt, és még régebben, és...? A történelem nemcsak az élet tanító- mestere, de mindannyiunk örök élménye és kíváncsisága. A legtöbb érdeklődésre persze egy- egy város jellegzetes épületei tarthatnak számot. Hiszen ezek születtek legrégebben és élnek legtovább. Például a budai várpalota. Már az általános iskolás gyerekek tanulják, hogy a várat III. Béla kezdte építtetni 1247- ben, s hogy a második világháborúban rombadőlt palota helyreállítása a befejezéséhez közeledik. Egyik szárnyába nemrég beköltözött a Nemzeti Galéria, s ugyanott megnyílt a Budapesti Történeti Múzeum két kiállítása. Egymáshoz — és az ünnepi alkalomhoz — kapcsolódva mindkettő a budai várpalota történetét beszéli el. A régebbi, az egyéni emlékekkel már meg sem közelíthető múltat a metszettár eleveníti. A századforduló óta eltelt időszakot pedig a földszinti kiállítóterem gazdag anyaga dokumentálja: a rombadőlés előtti és az újból megszépülő palotát akvarellek, fényképek mutatják be. — A kiállított metszeteket — mondja dr. Seenger Ervin muzeológus — több ezer alkotás közül választottuk ki. Tulajdonképpen az újjáépített, egykori királyi palota alakváltozatait kívántuk bemutatni. Ehhez kapcsolódnék egy gyakran feltett kérdés, hogy vajon a palotát miért nem eredeti alakjában állították helyre. Metszetkiállításunk erre is válasz. A vár koronként más és más volt, összesen nyolc alakjáról beszélhetnénk. Zsigmond, azután Mátyás idején, majd a török uralom alatt, mindig másként építették át, sőt csak
