Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 2. szám

Mária Terézia uralkodásának éveiben kétszer formálódott újjá . . .

Bár a Budapesti Történeti Múzeum újkori osztálya csak 1686-tól gyűjti a főváros történetére vonatkozó anyagokat, azért akad ennél korábbi metszet is. Az időben első az 1493-as Schedei krónikából való, de jó húsz évvel korábban készítették, erre utalnak a képen látható építkezések. A palota Zsigmond és Mátyás építkezései nyomán gótikus és reneszánsz elemeket mutató pompás tömb. Érdekes, s a királyi székhely akkori nagyságára utal, hogy a várfal és a Duna között csak elszórtan állnak házak. E. Viva Pest 1542-es ostromát ábrázoló képén is pusztaság még a Víziváros, Pest pedig mai értelemben véve jelentéktelen falucska. A mai Várkert

Kioszkkal szemben lehetett valahol az északi szélét jelentő körbástya, s attól délre már a Gellérthegy magasságában véget is ért Pest: a királyi palota hatalmas tömbje a túlsó partról nézve is uralja a képet.

Az Őstabán sem olyan régi: valamikor a török időkben keletkezhetett, mert L. N. Hollart és M. Wening Buda 1684-es ostromát megörökítő metszetén jelenik meg először, s a városrész ekkor sem nyúlik a Gellérthegyig. A Hűvösvölgytől a Moszkva tér és az Attila utca vonalát követve patak húzódik. A vártól Északra kicsiny falu Alt Ofen (Óbuda), a Margít-híd budai hídfője környékén magányos háztömb áll, s fölötte a domboldalon Gül-Baba türbéje is egyedül árválkodik. A palota maga — tanúsítja a metszet — nem sokat változott, inkább csak a környezetében látható jellegzetes török épületek mutatják, hogy Buda közel százötven évig keleti város volt.

R. de Heege 1686-ban a Duna bal oldali mellékágának partjáról rajzolta meg az ostromlott vár képét. (E mellékág fölött fut a mai Nagykörút, s eddig csak a XIX. század elején terjeszke