Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 2. szám

Hatóitok a falon, a vitrinben - és Krisztinkovich Béla, a gyűjtemény létrehozója

— Ráth György, a Ráth György Múzeum és az Iparművészeti Múzeum megalapítója, a nagybátyám volt. Lakása maga is múzeum — minden négyzetcentiméterén érték és művészet. Gyerekkorom e lakásban telt — iskolás fővel mindennapivá vált számomra a múzeumi légkör, a gyűjtőszenvedély, és bár a nagybátyám indíttatására bármilyen szakterület érdekelhetett volna, engem, sajátos módon, a kerámia ragadott meg.

Krisztinkovich Béla, gyémántdiplomás mérnök, Wartha Vince, a zseniális kémikus tanítványa, a Kiss János altábornagy utcai lakásban habánok világában él. Többszáz remek habán fajansz borítja a falakat, zsúfolódik a vitrinekben, a hatalmas cserépkályha párkányán, polcokon, asztalkákon, ajtók fölött. Élete egy kicsit a habán fajansz történetének bűvöletében is telt, pedig nem úgy indult a gyűjtőszenvedélye, hogy itt köt ki. Wartha indíttatására kezdte érdekelni a gyári és népi kerámia, gyűjtött is, a technikai eljárásokat és a kerámiák történetét is kutatta, létrehozták dr. Siklósi Lászlóval az amatőr gyűjtők Szentgyörgy Céh nevű csoportját. Mindez még az első világháború előtt volt. Aztán, a világháború után, szinte véletlenül, habán edények kerültek a kezébe. Megragadták fantáziáját a különleges formájú és különleges eljárással készült ónmázas edények. Kutatni kezdte a habánok és a habán edények történetét. Irodalma ennek a kérdésnek gyakorlatilag semmi sem volt. Wartha néhány kisebb közleménye lett a fogódzó — és elindult egy igazi szenvedéllyé terebélyesedett kutató-gyűjtő munka, amelynek évtizedei során Krisztinkovich Béla nemcsak a legnagyobb — és a legértékesebb — habán-gyűjteménnyel rendelkező magángyűjtő lett, hanem az egész „habá- nológia” nemzetközi hírnevű szakértője is.

— A műgyűjtő gyűjt, — és ment. Gyűjti a tárgyakat, s megmenti őket az elpusztulástól. A habánra különösen leselkedett a pusztulás veszélye. Csupa használati tárgyat készítettek a habán fazekasok, így ezek törtek, fogytak, egyik-másik edényfajta — például az áttört tányérok, tálak — különösen sérülékenyek voltak. Amellett később, éppen használati tárgy voltuk miatt, nem becsülték a habán edényeket, kidobták, eltörték, ezért van, hogy ma Európa-szerte nincs több mint talán 3000 darab habán edény a különböző gyűjteményekben. Noés amikoragyűjtő ráveti magátegy-egy szőkébb tárgykörre, akkor specializálja is magát. Előfordulhat, hogy nagyobb lehetősége nyílik ezáltal, mint egy hivatásos gyűjteménynek, egy múzeumnak. S ha komoly gyűjtő akar lenni, el kell mélyednie a gyűjtésterület szakirodaimában is. Tudományos megalapozottság nélkül nem igazi műgyűjtő a műgyűjtő.

Míg sorra megmutogatja a gyűjtemény legérdekesebb darabjait — mindnek külön története van — kikerekedik egy kis szakelőadás a habánok történetéről és a habán edények sajátosságairól. Svájcból származtak, úgynevezett újrakeresztelkedő, nálunk újkeresztényeknek nevezett felekezet tagjai vol-