Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 1. szám

Barátnők, Majus 20. Megint repülőgépen ülök, mely a sarkkö­rön túlra visz, Kotzebue eszkimó faluba. A vidék mindenütt havas, s mikor a repülő­térről befelé megyünk afaluba, háromméte­res hótorlaszok szegélyezik az utat. A hő­mérséklet fagypont körül van, szállingózik a hó. Az időeltolódás a hazaihoz képest 15 I óra. I A falucska persze nem az, amit az útleírá­sok alapján elképzeltem magamnak. Sehol egyetlen jégkunyhó — ezeket a vadászok y akkor építik maguknak, ha több napot töl- y tenek a településtől távol — mindenütt kis faházakat látni. Vannak nagyobb épületek is, a kórház, az orvosíakások, és a szálló. A főutcán az eszkimó ifjúság japán motor- kerékpárokon parádézik. Sok a motoros jármű a faluban, annak ellenére, hogy mind­össze három mérföldnyi kövezett útjuk van. ™ A faluban nagyon sok a gyerek, mindenütt **' beléjük botiok. A faházak mci||á «■»inhiV*« %tJ¥. L¥ ií«b»noBKiif,maffiiiv; mm, «1 • kís mi bol I kutyák vannak kikötve, távol egymástól, hogy össze ne verekedjenek. Másutt karibu- hús és kettéhasított nagy halak száradnak, hosszú rudakon. Egy nénikét meg is lestünk haltisztítás közben. Balta alakú késével ügyesen bontotta és tisztogatta a közel mé­teres halakat, s közben a kamra tetején ülő barátnőjével csevegett. Mint mindenki itt, ők is prémmel bélelt, színes parkát (kabát­kát) viseltek. (A teenagerek azonban kez­denek rászokni a steppelt nylon kabátokra.) A jégbe vágott léknél asszonyok horgász­tak, méghozzá jó eredménnyel, mert fél­percenként kihúztak egy-egy 25—30 centis halacskát. Délutánra a halászok és vadászok is haza­tértek. Legnagyobb részük kutyaszánon jött, de jó néhány motoros szán is akadt. A szánkókról elejtett rénszarvasokat, óri­ási halakat és egy-egy fókát vagy medvét raktak le. A motoros szánok is mutatják, hogy az eszkimók ősi életformáját egyre inkább átalakítja a rájuk törő civilizáció. Egy sereg régi szokásuk azonban még él. Használják táncaiknál bőr vagy bálnacsont maszkjaikat, halászatnál bőr kajakjaikat és csontszigonyaikat. Hiába, a motoros szán csak az olcsó benzint fogyasztja, de egy szán kutyái számára naponta legalább tíz kiló halat kell fogni. Úgy tűnik, hogy az ősi életforma rövidesen eltűnik, s örülhetek, hogy még láthattam. Vasárnap lévén az egész falu sokáig alszik. Még tíz órakor is legfeljebb egy-két kóbor kutyát láttunk az utcákon. Aztán a gyere­kek jelentek meg: fagylaltozni jönnek a cafetériába. Az amerikai konyhától az esz­kimók főként az édességeket vették át. Ők maguk elsősorban még ma is húson élnek. Egy eszkimó család harminc karibu-t is «■■(■fi megeszik évente, s ez a húsmennyiség a fókákkal, rozmárokkal, s a szinte korlátlan mennyiségben fogható halakkal még bővül. Aztán egyszerre megélénkül a tenger be­fagyott jege: rokonok jönnek kutyaszánon látogatóba, s az itteniek hasonló céllal tűn­nek el a havas, ködös messzeségben. Nekem is búcsúznom kell. A repülőtéren már vár a kissé elavult négymotoros Con- stelation gép. Még Nomeban szállunk le, ahol a repülőtér az aranymezőkre épült. (Készülnek is áttelepíteni.) Aztán Anchora- geban modern, sugárhajtásúra szállók át, amelyik gyorsan a felhők közé fúrja magát, s mire feleszmélek, eltűnik szemem elől az alaszkai táj, csak a hómezőre hasonlító felhő­tömeg emlékeztet rá, amely fölött gépünk elhúz. Egyéves amerikai utam során mindenütt találkoztam magyarokkal. Alaszkába in­dulva azonban azt gondoltam, annyira észak­ra nem jutottak már el. Nem így történt. Anchoragebe érkezve vettem egy képes­lapot, s mikor megfordítottam, hátlapján ezt olvastam: Fotojim Balogh. Aztán sze­mélyesen is találkoztam magyarokkal Fair- banksban, s nem tudom, ha keresem, nem került volna elő legalább egy szem magyar a kis eszkimói faluban is .. . Bökönyi Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents