Múzeumi Magazin 1967 (Budapest, 1967)

1967. október

lanyégő fénye egyszerre csak a hatalmas termek falait teljes szélességükben beborító festmények egy-egy kis felületét világíthatta meg, az él­mény mégis csodálatos volt. Talán nincs is olyan nagyobb indiai múzeum, amelyiknek ne jutott volna a jónevű festőművészek készítette adzsantai másolatokból. A múlt század végén, s századunk elején minden művésznövendéknek ez a forma- és színvilág jelentette a mesterségbeli elindulást. A mohamedán korszaknak a XVI. század köze­pén előbb Dekkánban, majd a mogul udvar­ban nagyrészt perzsa mintaképekre meginduló, miniatúra-festészete, mely a későbbi századokban 6 Radzsasztánban és az észak-nyugati hegyvidék kis hercegi udvaraiban is — helyi iskolákat jelentve — elterjedt, igen gazdagon képviselt a hyderabádi és a tőle északra fekvő más múzeumokban. Ezek­ből kiállításra mindig csak az anyagnak meglehe­tősen kis töredéke kerül. Ha az utazó útja során elkerül Agrába, Fatehpur Szikribe és Delhibe, hogy a mogul építészet nagy alkotásait is megcso­dálhassa, akkor; és csak akkor kelnek igazán életre ezek a miniatúrák. S akkor alakjaik szinte bené­pesítik az egykori várakat és palotákat. A XVI. század közepétől kezdve újabb száz évre Észak- India uralkodói élték a legfényűzőbb életet. Iparművészeti műtárgy sajnos nem minden nagy múzeumban látható egyforma mértékben. A bom- bayi Prince ofWales Múzeum a korai elefántcsont­faragásokban gazdag, a calcuttai nagy múzeum textilekben, a benáreszi Egyetemi Múzeum a XVII. századi szép kasmiri sálakban. A múzeumok iparművészeti termei között akad még itt-ott mutatóban olyan is, amely meg­őrizte a századelejei kiállítási módszer rideg, szertári jellegét. Magas, ormótlan vitrinekben sorakoznak a tárgyak, néha két-három egymás­hoz a megszólalásig hasonlító darab is egymás mellett, a kísérőszöveg vagy hiányzik, vagy pedig semmitmondó. Az ilyen régimódi kiállítások megléte miatt a barodai és a calcuttai egyeteme­ken, ahol már jónéhány éve továbbképző kurzu­son muzeológiát is tanítanak, nagy figyelmet for­dítanak az új módszerű kiállítások megismerte­tésére. Amikor ehhez kérték e sorok írójának közreműködését, hacsak néhány előadás erejéig is, akkor a magyar múzeumok szép kiállításainak és jó népnevelő munkája hírének Indiába is el­jutott értékelésére kell gondolnunk. Horváth Tibor II. századi női alak, Fyrabadból

Next

/
Thumbnails
Contents