Múzeumi Magazin 1967 (Budapest, 1967)
1967. október
IA MÚZEUMAI India területénél fogva is — 3 288 400 km2 —, lakosságátszámítva is — 509 000 000 — inkább kontinensnek, mintsem országnak tekintendő. Talán ezért nehéz múzeumainak a számát megadni, még az Oktatásügyi Minisztériumban is csak azt a választ kaptam, hogy 4—500 között lehet azoknak a száma, amelyek az ő felügyeletük alá tartoznak, attól függően, hogy az egyetemi gyűjtemények közül a kisebbeket is beszámítják-e, vagy csak az igazán jelentőseket. Közel háromhónapos tanulmányutam során 24 múzeumot ismerhettem meg. Szerepelt közöttük a legrégebbi, az 1814-ben alapított calcuttai India Múzeum és a legfiatalabb, a Birla Akadémia. E múzeumok javarésze régészeti, vagy művészeti anyaggal rendelkezik és a kiállítások anyagát javarészt az ókor vagy a középkor folyamán kőből kifaragott plasztika alkotja. Csak elvétve akad közöttük körplasztika— körüljárható szobor— India szobrászatában az erősen kidomborodó relief műfaj volt az uralkodó. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az indiai szobrászat fejlődését az i.e. II. századtól kezdve az i.u. IX. század közepéig döntő módon befolyásolták, sőt, irányították az előbb a hegyek oldalában kimélyített barlangtemplomok és szerzetesi cellák, majd a hegyoldalból, vagy egy-egy magányosan álló sziklából kifaragott templomépületek és az ezekkel körülbelül azonos időben kőtömbökből felépített hindu templomok külső falait szinte teljesen elborító domborművek, kifaragott motívumok sokasága. Indiának a jól faragott kövekben való gazdagsága Hellászhoz, Itáliához vagy Mexikóhoz hasonlítható. Egyik-másik vidékének jellegzetesen szép kőanyaga könnyen felismerhető, mint például Mathura sárgapettyes vörös homokköve, vagy Amarávati-Nágárdzsunakonda halvány kékeszöld mészköve. A legszebbekhez tartozik még Bihár egész sötétszürke, néha szénfekete bazaltköve. A gandhárai plasztikát is azonnal fel lehet ismerni a világosszürke, réteges, néha csillogó szemcsés himalájai palaköve révén, még csak az ábrázolás témájára, vagy a faragás stílusára sem kell figyelni. (Milyen gazdag is a mi Hopp Múzeumunk indiai anyaga, hogy a köveket, az ábrázolásoknak és a faragás művészetének alapjait még odahaza megtanulhattam.) Már az Indus-völgyi kultúra idejéből, az i. e. Ill —II. évezredből fennmaradt néhány nagyszerű kő-, és rézfigura, amelyek a kis méret ellenére is jól kifejezik India szobrászaténak azt a törekvését, amely azután egyelőre nehezen megmagyarázható, közel ezerkétszázéves megszakadás után újra azon mód folytatódik, hogy az emberi test ábrázolásában, művészeti megfogalmazásában az Ágra. Az Itamad ud-Daulah mauzóleumának ablaka Birla Akadémia Múzeuma Calcuttában
