Múzeumi Magazin 1967 (Budapest, 1967)
1967. október
AJÁNDÉKOZÓ MŰVÉSZEK Népvándorlás-kori temetőről hantja le a földréteget az építkezés exkavátora. Rozzant házak sorát bontják, kell a hely egy új iskolának. A leomló falakból gyönyörűen faragott gótikus oszlopfők, reneszánsz ajtókeretek bomlanak elő. Valamennyi a múzeumok anyagát egészíti ki. így lesz egyre színesebb, sokrétűbb a kiállítások képe. Meg a vásárlásokkal, egy-egy értékes tárgy, műalkotás megszerzésével. Amíg régmúlt korok műtárgyairól van szó, vagy éppen leletanyagról, a dolog viszonylag könnyű. Ha a múzeum az élő művészet értékeit akar- ja gyűjteményébe illeszteni, már nem ilyen egyszerű a feladat. Különösen nem, ha erre pénz is csak igen szűkén áll rendelkezésére. Könnyű me- cénáskodni bő erszénnyel. A kortárs művészet legjelesebbjeitől is megszerezhetik a legjobb műalkotásokat is. Ám ha erre nincs elegendő anyagi fedezet, akkor más utat kell keresni. A székesfehérvári múzeum az utóbbi fél évtizedben nem egy tárlatával okozott valóságos forrongást — gondoljunk csak a Csontváry kiállításra. Elévülhetetlen érdemei vannak a kortárs képzőművészet népszerűsítésében is. De a múzeumnak kevés a modern képzőművészeti anyaga. Vezetői szükségükben arra gondoltak: megkérik a magyar művészeket, támogassák a múzeumot képeikkel, szobraikkal, grafikáikkal. Próba szerencse — hátha lesz visszhangja Lett. Több tucatnyi művész küldött válaszként müvet. Maga a múzeum is meglepődött ezen a készségen. Vajon mi ennek a sajátos, fordított arányú mecénáskodásnak az indítóoka? Miért ajándékoz a művész műalkotást egy múzeumnak? Mi is ezt a kérdést tettük fel néhány ,,műpártoló" művésznek. SCHAÁR ERZSÉBET a budafoki műteremlakás hangulatos nappalijában a middelheimi Biennálé katalógusát olvasgatja. Férjével, Vitt Tiborral együtt, több más magyar szobrász társaságában, ő is szerepel a nagyhírű nemzetközi tárlaton. — A művész a műterme csendjében, kínlódva vagy örömmel, elsőnek önmaga számára fogalmazza meg mondanivalóját. De rögtön ezután a következő gondolata ez: mit szólnak majd hozzá? Megértik-e, amit én ezzel a szoborral, kisplasztikával mondani akarok? Kell-e ez az embeSchoár Erzsébet fiúk Kisplasztiku (bronz) reknek? És ezzel a gondolattal már ki is léptem a műteremből. Nos, én a kilépés egyik ilyen módjának tartom, ha a művész — akár éppen ajándékozás útján is — a világ elé tárja a művét egy múzeum termében, ahol sokah láthatják, ezrek és ezrek. Legszívesebben ott állnék a művemet szemlélők mellett, a népmesék láthatatlanná tevő köpönyegében, hogy kihallgassam, mit mondanak róla, rólam, hogyan fogadják be a művet Ez, azt hiszem, minden művész bevallott, vagy beváltatlan, de örök kíváncsisága. S ezt csak egy múzeum közegében tudja úgy-ahogy kielégíteni VILT TIBOR jellegzetes mozdulattal dől hátra a kényelmes hintaszékben, ujjai között az elmaradhatatlan cigaretta. — Különös dolog ez — én úgy érzem, hogy tulajdonképpen mi lehetünk hálásak éppen a fehérvári múVilt Tibor: Ketrec (szoborvázlaij 20
