Múzeumi Magazin 1967 (Budapest, 1967)

1967. október

ÁRPÁDKORI KOCSIÚT

teljes feltárásának körvonalai bontakoznak ki. A XI—XII. században idetelepült lakosság a természet-adta hátakon építette meg első házcsoportjait. Temetőjét a legmagasabb domb aljára helyezte, amelyből eddig 315 sír került napvilágra. Később a domb tetején István, László törvényei hatására templomot emelt, amelyet árokkal vett körül és ide helyezte át a temetőt is. E kerítő árkot palánkkal, sövénnyel megerősítette a belső és külső támadás elől. A falu tovább élt és rendre szaporodtak a nemzetségi, nagycsaládi, vérségi kapcsolatok nyomán csoportosan elhelyezett szegényes viskók. E települési formának nyomai még régibb falvaink központjában ma is észlelhetők, bár a generációk ismételt telekmegosztásai alaposan megváltoztatták az egykori képet. A 8,50 m széles út a házcsoportok között halad el és a templom felé kanyarodva tűnik el. Honnan, hová? — még tisztázni kell. Az, ami megdöbbentő e 800 éves földútban, a kocsinyom, amely kissé nagyobb, mint a mostani: nyomtávja: 105 cm. Tömörkerekű, fakerekű, fatengelyű kocsinak a nyoma, amelyen még nem volt ráf. Ennyi minden, ami róla megállapítható, no mégegy, hogy az utat utoljára nyár elején használták s azután lassan befújta a szél. Ez utóbbi még csak feltételezés, amelyet arra alapozunk, hogy nincs nyoma a vendégmarasztaló sárból eredő kátyúknak, tehát csak olyan időben használhatták utoljára, amikor poros volt az út és a nyár elejei esős ciklus az éles nyomokat elmosta.

DR. KOREK JÓZSEF

1. Árpddkori ház alapja (Tiszaörvény)

2. Római útrészlet (Szombathely)

3. Út az erődrendszerhez (Visegrád)

4. XI —XII. szd-i kocsiút nyoma (Tiszaörvény)