Múzeumi Magazin 1967 (Budapest, 1967)

1967. október

Ha karikatúráról beszélünk, legtöbben könnyed vonalakkal odavetett kis rajzra gondolnak, mely a valóság torzításával, gúnyos mondanivalójával mosolyra késztet bennünket. A karikatúra már az ókor óta ismeretes és nemcsak rajzban, de a festészetben és szobrászatban is jelentkezik.

Honoré Daumier (1808—1879) a XIX. századi francia művészet egyik kimagasló mestere az, aki a karikaLdtsz valamit azon a fán...

csak nem a mi

nyúlunk mászott fel? (1855)

túra műfaját a legmagasabb művészi fokra emelte. Az 6 művei nemcsak derűt keltenek a szemlélőben — bár néha kedvesen élcelődnek —, gyakrabban tanítanak, sokszor megráznak, politikai karikatúrái pedig nem egyszer fenyegetően élesek. Daumier kora gyermekéveitől kezdve kemény munkában töltötte életét. Rövid ideig rajzolni tanult, majd elsajátította az újonnan felfedezett és divatba jött grafikai technikát, a kőrajzolás művészetét, (gy került hamarosan a Caricature, később a Charivari című politikai élclapok munkatársai közé. Itt, az újságok

hasábjain hatalmas példányszámban jelentek meg bravúros technikai fel- készültségről, csodálatra méltó emberismeretéről tanúskodó és a napi politikai eseményeket kemény kritikával kísérő, művészi élményt nyújtó grafikái.

Politikai magatartása forradalminak nevezhető, meggyöződéses köztársaság-párti volt, s karikatúrái az 1830-as évektől kezdve a király.ami- niszterek és a pénzzel vagy kitüntetéssel könnyen megvesztegethető képviselők ellen irányultak. Börtön

Le o függönnyel, a bohózatnak vége (1834)